Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1991/1. szám (Salgótarján)

A kiállításrendezés, mint interpretáció

3. terem: Egry József lendületes rajzai átkerültek a következő kisterembe. Ebben a zugban Nemes Lampérth nagy energiával rajzolt aktjai és MattisTeutsch János lágy ívelésű színes tájképei kerültek még egymás mellé. Szemben velük az erőteljes Uitz rézkarcok, hidegtük nyugodt barnái csillapították a terem mozgalmasságát. 4. terem: Kmetty János kék konstruktivista csendéleteit pillanthatjuk meg, mihelyt átlépünk a következő terembe. Szemben velük - kevésbé kvalitásos festményekkel - de kimagasló egyéniségek alkotásai kaptak helyet: Aba-Novák Vilmos, Márffy Ödön és Berény Róbert. Kronológiailag nem annyira, hangulatukban annál inkább kiegészítették egymást. A terem másik oldalán folytatódtak Berény Róbert finom vonalú grafikái, szembe velük Ferenczi Béni és Schönberger Armand szép rajzai kerültek. A két nyugalmat sugárzó falfelület közé Pór Bertalan fényben remegő pasz.telljeit tettem. Kékségükkel rokoníthatóak Kmetty képeinek hangulatához, de kavargásukkal az ellenpólusaik is egyben. 5. terem: Ez a legreprezentatívabb terem. Itt folytatódott a szentendreiek felsorakoztatása. Ferenczy Noémi textil tervei mellé került egy szolid életkép, Medveczky Jenő akvarell je. Utána erőteljes két portréjával Barcsay Jenő ad hangsúlyt a falnak. A rajzok alatt, egy tárlóban két rézkarcát helyeztem el. Ez a tárló a sima falfelület monotonságát is feloldotta. Derkovits Gyula többféle technikájú alkotásával szerepelt a válogatásban. A festmény és a rajz egy-egy kisebb falfelületre került az ablakok között, de a Dózsa-sorozat erős kontrasztokra épített f ametszetei nem tűrtek maguk mellett semmi mást. A terem rövidebb fő falára kerültek. Átvezetésül a következő fő falra Derkovits Gyula tanítványa, Dési-Huber István következett egy tájképével. Mivel Dési-Huber képe realisztikus, a fal közepén lévő "Nő kalapban" című pasztell pedig a konstruktivista alkotások egyik nagyon szép példája, a kettő között elhelyezett tájképek (Bene Géza, Román György és Schubert Ernő egy-egy festménye) fokozatosan távolodtak a naturalista ábrázolásmódtól. Scheiben Hugó - már említett - Nő kalapban című képét még egy Schubert Ernő s három Bortnyik Sándor kép követte.