Honvédő Város. Salgótarján, 2004. szeptember 23. (Discussiones Neogradienses 8. - konferencia kötet. Salgótarján, 2005)
Előadások - Szijj Jolán: Salgótarján, 1919
HONVÉDŐ VÁROS ELŐADÁSOK délyeztetett. Ennek megvalósítására a hadügyminisztériumi rendelet a leszerelendők közül az öt legfiatalabb korosztályt (a 18 - 22 év közötti katonák) visszatartani szándékozott, de bizonyos önkéntességi elem beiktatásával, 30 korona napidíjjal. A rendelet megjelenése után megkezdődtek a hadsereg újjászervezésére vonatkozó kísérletek. November végéig mintegy harmincezer főt sikerült úgy-ahogy csapatokba szervezni. Az újjászervezett alakulatok azonban korántsem feleltek meg azoknak a belső és külső funkcióknak a betöltésére, amelyeket szánt nekik az új hadügyminiszter, Bartha Albert. A hadseregszervezés kétségtelenül szükséges munkáját a Hadügyminisztériumon belüli személyi ellentétek is hátráltatták, nehezítették. S bár a hadra fogott és veszélyeztetett határszakaszokra küldött csapatok tevékenységét tárgyalások, diplomáciai lépések is támogatták, az ország külpolitikai helyzete nem volt biztató. A hadseregszervezés területén 1919 januárjától komoly változás volt várható. Tekintve, hogy a forradalmasodó katonatömegek egymás után buktatták meg a reakciós hadügyminisztereket, a januári kormányválságot a szociáldemokraták a hadügyi tárca megszerzésére használták fel. Böhm Vilmos lett a hadügyminiszter, aki maga mellé „Stromfeld Aurél ezredest, egy tetterős, ragyogó képességekkel bíró katonát" kért államtitkárul. Stromfeld azért fogadta el a kinevezést, mert azt remélte, hogy az hozzásegíti egy fegyelmezett hadsereg megteremtéséhez, amely alkalmas a haza megvédésére. A feladat megoldásához kidolgozott gyakorlati programjában első helyen szerepelt a minisztériumon belül a hadműveletek vezetésére alkalmas hadműveleti osztály felállítása, és ezzel véget vetni a megalkuvó visszavonulásnak és fegyverrel megakadályozni további magyarlakta területek elfoglalását. Mindezek eléréséhez új és erős hadsereget kell teremteni, amelyet önkéntes alapon kívánt létrehozni. A sürgősen megalkotott új véderőtörvény is ennek szellemében készült, és kimondta, hogy a legénységet önkéntes alapon, elsősorban 24 éven felüli munkásokból toborozzák. Stromfeld napok alatt elkészítette az új hadsereg szervezetét és szervezését szabályozó rendeletet, amely HM 2669/eln.6.-1919.szám alatt 1919. február 22-én meg is jelent. 5 „A Magyar Népköztársaság önkéntes hadseregének szervezete" címet viselő rendelet bevezetőjében kimondta: „Folyó évi március hó 10-vel az eddigi 6 gyalog és 2 lovas hadosztályból alakított hadsereg helyébe egy újonnan felállítandó és szervezendő önkéntes hadsereg lép." A hadsereg 6 gyaloghadosztályból áll, egy különálló része a Dunaőrség, illetve a meglévő szervezetében megmaradó székely különítmény. A tervezet szerint egy hadosztály 3 dandárcsoportból áll, amelyek mindhárom fegyvernemet egyesítik, így a gyalogságot 1 gyalogezred 3 zászlóaljjal, a lovasságot 1 huszárosztály 1 huszár- és 1 géppuskás századdal, a tüzérséget 1 tüzérezred 2 tüzérosztállyal képviseli, ezeket egészíti ki 1 árkászszázad. A hadosztály kötelékébe tartozik ezek mellett 1 repülő és 1 távíró század. A tervezet mindezen alakulatokhoz 3 ezer tiszti, közel 10 ezer altiszti helyet rendszeresített és 50 ezer főnyi legénységet tartott szükségesnek. Az egyéb katonai szervekkel együtt teljességében körülbelül 70 ezer fős hadsereg felállítását tűzte célul a rendelet. 5 Hadtörténelmi Levéltár (HL) Polg.dem.forr.kat. iratai 7/ 14.-106.lt-i j. 19
