Honvédő Város. Salgótarján, 2004. szeptember 23. (Discussiones Neogradienses 8. - konferencia kötet. Salgótarján, 2005)

Előadások - Négyesi Lajos: A Karancs-tető ostroma 1919. májusában

HONVÉDŐ VÁROS ELŐADÁSOK rancs a támadás azonnali megindítását rendelte el - amennyiben javaslatomat elfogad­ják - Stecker kérjen engedélyt arra, hogy az akciót másnap hajnalban kezdje meg. A vál­lalkozáshoz 30-40 embert tartottam szükségesnek. A két zászlóaljparancsnok az elgon­dolással egyetértett, s a további megbeszélés folyamán az az elhatározás alakult ki, hogy az 53-as zászlóaljból és az én századomból 20-20 embert választunk ki." A probléma tehát megoldódott, a századparancsnok segített kialakítani a zászlóaljpa­rancsnok elhatározását. Ennek megfelelően másnap hajnalban a csoport fellopódzott a Karancs csúcsát övező erdő széléig. A terv szerint innen csatárláncban indulnak a csúcs felé. Ha közben őrszemmel találkoznak, azt Stecker fogja lelőni. A lövés után kézigránát dobás után rohamoznak. Minden a terv szerint alakult, azzal az eltéréssel, hogy az őrt nem lőtte le az 53-as pa­rancsnok, így az riaszthatta az ellenséget. Kézigránátot dobtak, majd rohamra indultak. A csehek rövid tűzharc után elmenekült. Stecker zászlóaljparancsnok meleg szavakkal köszönte meg a század támogatását és az egész zsákmányt átengedte Mayeréknak. 1960 nyarán vetette papírra az 53/11. zászlóalj egykori parancsnoka a Karancs elfog­lalásának történetét. A kéziratot ezután eljuttatta a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Le­véltárába ahol napjainkban is megtalálható. 6 Az ő neve egyébként Puppi Ignác és nem Stecker, mint azt Mayer visszaemlékezésében olvashattuk. A kutató számára érdekes helyzet, amikor ugyanarról az eseményről több szemtanú leírása is fennmaradt, mivel ezek erősíthetik vagy cáfolhatják egymás állításait, ezzel is segítve (vagy időnként lehe­tetlenné téve) a hiteles eseményrekonstrukciót. Puppi emlékei szerint, május 4-én érte először szórványos puskatűz a zászlóalja jobbszárnyát a Karancs délnyugati lejtőjéről. Itt elvileg az 53/1. zászlóaljnak kellett volna elhelyezkedni, de az események azt mutatták, hogy a csehek szállták meg a hegycsú­csot. A tapasztaltakról jelentést tett az elöljáró parancsnokságnak és egyben engedélyt kért a Karancs másnapi elfoglalására. A dandárparancsnokság részéről Folkusházy volt vezérkari őrnagy engedélyezte a támadást és megerősítésül megkapja a gyurtványosi (helyesen: gyurtyánosi) bányászszázadot. A vállalkozást végrehajtó csoportot a 6. szá­zad önként jelentkező katonáiból állította össze. Május 5-én reggel a Karancs közelében fekvő romos épületnél 8 gyülekezett az állomány. A romtól Somoskőújfalu felé vezető szekérút vonalában rendelte védelembe a bányászszázadot, majd a 6. század osztagával megindult a csúcs irányába. A tájékozódást segítette, hogy a Karancs csúcsán álló há­romszögelési állvány időnként látható volt a fák koronája fölött. A csoport előtt a Rafael századparancsnok haladt 7-8 fős harcjárőrrel. Puppi vezette a zömöt, mely időről időre utolérte a lassan haladó járőrt. Amikor az ellenség közelébe értek, a zöm kezdett lemara­dozni. Ez annyira felbosszantotta a parancsnokot, hogy parancsot adott a gyors felzár­kózásra, különben közéjük lövet. Éppen csak felzárkóztak, mikor felbukkant előttük 6 Hadtörténeti Intézet és Múzeum Levéltára 1218. Vöröskatona visszaemlékezések. Puppi Ignác visszaemlékezése. 1960. 07. 23. 7 Ez egybevág Balázs József tanulmányában említett adattal, de a 12. századról itt sem történik említés 8 A visszaemlékezésben említett romos épület a Kápolna-hegy Margit kápolnája, amelyet az 1920­as években építettek újjá. 43

Next

/
Oldalképek
Tartalom