Honvédő Város. Salgótarján, 2004. szeptember 23. (Discussiones Neogradienses 8. - konferencia kötet. Salgótarján, 2005)

Előadások - Szijj Jolán: Salgótarján, 1919

HONVÉDŐ VÁROS ELŐADASOK szárnyát áttörni és először a cseheket megverni és azután a Tiszán átkelve a román haderő ellen fordulni." A május 27-én kiadott hadseregparancs kitűzte a csapatok feladatát, döntően a III. hadtestre építve az előnyomulást. A Hadseregparancsnokság az északi hadjárat céljaira minden lehetséges erőt összpontosított a Sajó torkolatától az Ipoly - torkolatig terjedő arcvonalon. Az itt elhelyezett vörös csapatok 73 zászlóaljnyi és 46 ütegnyi erőt képviseltek. Velük szemben az egész arcvonal szélességében kb. 70-80 zászlóalj és 32 üteg ellenséges erő állt. Gyalogság tekintetében tehát megközelítőleg voltak az erőviszonyok, de a Vörös Hadsereg komoly tüzérségi fölényben volt. Az északi hadjárat május 30-án hajnalban mintegy 250 km széles arcvonalon tüzérségi és légi előkészítés után, páncélvonatok támogatásával, fő erőkkel Miskolctól északkeleti irányban megindult. A hadjárat „nyitányaként" május 30-án a 3. hadosztály csapatai kemény harc után elfoglalták Losoncot. A

III. hadtestnek különösen nehéz viszonyok között kellett támadnia: a Szikszótól délre levő magaslatokon a cseh, a Hernád mögött pedig a román csapatok rendezkedtek be tartós védelemre. Ennek ellenére június 1-én mégis a következőket jelenthette a Hadseregparancsnokság: „A III. hadtest ma reggel a Hernádtól keletre álló román erőket megverte, melyek teljes felbomlásban és pánikszerűen vonulnak vissza keleti irányban... Sajó völgyében csapataink észak felé szintén tért nyertek."

19 Ezt követen gyors ütemben nyomultak előre a magyar csapatok mind a bal-, mind a jobbszárnyon és a 6. hadosztály egységei június 5-re megközelítették Kassát. A csehszlovák katonai vezetés, élén az addigi kudarcok miatt leváltott olasz tábornokok helyett francia tábornokokkal (köztük Pellé, Hennocque tábornok), tartalékokat is felvonultatott a város védelmére. A

III. hadtestparancsnokság jelentős erőket összpontosított Kassa felszabadításához. Az igen elkeseredett küzdelemben a magyar katonák győzedelmeskedtek: június 6-án este 7 órakor a 6. hadosztály bevonult Kassára. Kassa elfoglalása a csehszlovák csapatok nagy vereségét jelentette, annál is inkább, mert erre az időre (június 6.) az arcvonal Érsekújvár - Léva - Selmecbánya - Pelsőc Kassa - Sátoraljaújhely vonala mögött állt. A Vörös Hadsereg sikerei következtében előállott helyzetben az antant hatalmak új eszközökhöz folyamodtak. Diplomáciai úton tettek lépéseket a csehszlovák hadsereg megmentésére. Június 7-én Clemencau, francia miniszterelnök a párizsi békekonferencia nevében jegyzéket intézett a Forradalmi Kormányzótanácshoz, amelyben a hadműveletek beszüntetését követelte. Ellenértékként felajánlotta, hogy meghívják a Magyar Tanácsköztársaságot a párizsi béketárgyalásokra, a hadműveletek folytatása esetére pedig fenyegető szankciókat helyezett kilátásba. Az antant „őszinte" békevágyát mutatja, hogy a jegyzék elküldésével egyidőben utasította a csehszlovák és román intervenciósokat, hogy ellentéteiket félretéve, egymást segítve, együttes erővel folytassák a harcot a Tanácsköztársaság ellen. HL MTK VHP 52/4-80. lt-ij. HL MTK VHP 53/1-11. lt-ij. 35