A magyar polgárosodás kérdései – élet a századfordulón. Balassagyarmat, 1997. május 28-30. (Discussiones Neogradienses 7. - konferencia kötet. Salgótarján, 1997)
Fábry Anna: Mikszáth nőalakjai
Fábri Anna: Mikszáth nőalakjai A 19. századi magyar irodalomban rendkívül ritka a női főhős köré szerveződő regény, s ha akad is ilyen (mint az Özvegy és leánya, vagy a Nővérek), nem a női lélek, életfelfogás és életvitel mélyreható rajza, hanem valamiféle modelláló - és éppen ezért valójában általánosító s egyúttal többnyire moralizáló - elbeszélői irányultság uralja őket. Mindez nem jelenti azt, hogy a magyar írókat nem foglalkoztatták a magánélet kérdései, csupán csak azt, hogy az életnek e körei a múlt században kevés (vagy a nyugat-európaihoz képest kevesebb) egyénített vonással bírtak. Még az e tekintetben (a női életproblematika bemutatása tekintetében) legnagyobb szabású kísérlet: Jókai Mór A tengerszemű hölgy című regénye sem igen több, mint kiszámítottan megszerkesztett esettanulmány-sorozat. Ugyanakkor éppen ez az egyetlen jelentősebb múlt századi magyar regény, amelyben egy női élettörténet az elbeszélői helyzetekben is hangsúlyozottan kettős, férfi és női szemszögből nézve jelenik meg. (Csak zárójelben említem meg, hogy a századközéptől kezdve egyre népesebb írónői kör kísérletezett a sajátosan női élethelyzetek, életproblémák megjelenítésével irodalmunkban. Bár ezeknek elbeszélői értékét nem hasonlíthatjuk a számos vonatkozásban a mienkkel rokon életvilágot tematizáló lengyel irodalom hasonló szándékú műveihez, az azonban mégiscsak mulasztás, hogy mint becses művelődéstörténeti forrásokat mindeddig figyelemre sem méltatta őket a kutatás.) Jókai - némiképp Jósika Miklós irodalmi útmutatását, azaz a romantika és a biedermeier ihletését követve (a nemtő és a múzsa, valamint a fúria illetve a démon képzeteihez kapcsolódva) a nőket következetesen mint a férfi életek meghatározóit léptette föl műveiben. Eleinte férfi és nő kapcsolatában a tudatos választás (azaz a választás szabadságának) lehetőségét hangsúlyozta, később azonban egyre inkább a választások sorsszerűségét. A tekintetben azonban az évek előrehaladtával sincs változás, hogy a romlás és dicsőség, erkölcsi pusztulás vagy tökéletesedés az ő írói világában szinte kizárólag a nőtől, a nő személyiségétől függ. Másfelől azonban a nő sem független, szabad egyéniség Jókai interpretációjában, hanem olyan lény, akinek egyénisége főként a másik nemhez való viszonyaiban, sokoldalú érzelmi kapcsolataiban teljesedik ki. (Jókai szerint - s némiképp Keménnyel szemben - a nők életének, lelkének torzulásai szinte mindig intim kapcsolataik kudarcaiból erednek.) Azt, hogy Jókai férfi és nő 67
