A magyar polgárosodás kérdései – élet a századfordulón. Balassagyarmat, 1997. május 28-30. (Discussiones Neogradienses 7. - konferencia kötet. Salgótarján, 1997)
Nagy Miklós: Az újraolvasott Jókai-életrajz (Hogyan látta Mikszáth XIX. századi történelmünket és kultúránkat?)
gyár nacionalizmus, a dzsentriskedők és klerikálisok kézfogása. Még mélyebbre ásva, valami nehezen megfogalmazható katasztrófatudatra bukkanunk, amely a két Tisza legjobb híveit is elfogja ekkoriban. Jókai utolsó regényének (Ahol a pénz nem Isten, 1904.) lapjain spengleri komorságú jóslat hangzik el Európa geológiai és erkölcsi süllyedéséről, majd a Magyarországot fenyegető veszélyről: „Sziget az országunk a népek tengerében. S akik körülvesznek bennünket, azok mind maforik, akik éheznek a testünkre, vérünkre (...)". (i.m. JKK R 71.:137.) Gyulai Pál 1906 januárjában - Mikszáth híradása szerint - lehangoltan köszöni meg a nyolcvanadik születésnapjára elhangzott akadémiai jókívánságokat: „nem tudom egyébiránt, nem jobb lett volna - e már a sírba szállnom, (...) mint megérnem ezt a mostani állapotot, midőn minden veszni látszik..." (Emlékezések s tanulmányok, Bp., 1957. 507.) Egy 1923-as (?) karcolatában Fesztyné, Jókai Róza följegyzi (5) , hogy társaságukban a nagy Palóc megjósolta hazája tragikus vesztét. Ha emlékezéseinek hiszünk, más szemmel olvashatjuk a Jókai Mór élete és kora Epilog című zárófejezetének végét: „Ha ő (Jókai) se bírná meg, hogy igazat írjanak felőle, mit kelljen tartani az emberiségről? (...) Hiszen akkor csakugyan nem biográfiák kellenének már ide, hanem megint egy kis özönvíz." (19.: 190) Európát elborítja a tenger, az emberiség megérett egy újabb vízözönre: mennyire rokon szellemű látomása ez két nagy epikusunk képzeletének! JEGYZETEK A kiadásokat a Mikszáth és Jókai irodalomban használt rövidítésekkel idéztem (MKÖM, JKK). A kritikai kiadásban meg nem jelent írások esetében a Hátrahagyott iratok mellett jól tájékoztattak a Válogatott művek egyes kötetei (A tisztelt házból, Emlékezések és tanulmányok). A szövegben elhelyezett kötet és lapszámok az MKÖM megfelelő darabjaira vonatkoznak. 1 MKÖM 1: 121. 2 Kosáry Domonkos: A Görgey-kérdés története. Bp. 1994. 2: 134,145. 3 Nagy Miklós: Jókai Mór. (Arcok és vallomások) Bp. 1975. 191. 4 Mikszáth Kálmán: írói arcképek. Bevezette Bisztray Gyula. Bp. 1953. 27. 5 Feszty Arpádné: Akik elmentek. Bp. é.n. 47-48. Dolgozatom megírása után jelent meg Brassai Zoltánná a Magyar Regényírók sorozat szerkesztéséből (Mikszáth Emlékkönyv, 1997) 33
