A magyar polgárosodás kérdései – élet a századfordulón. Balassagyarmat, 1997. május 28-30. (Discussiones Neogradienses 7. - konferencia kötet. Salgótarján, 1997)

Nagy Miklós: Az újraolvasott Jókai-életrajz (Hogyan látta Mikszáth XIX. századi történelmünket és kultúránkat?)

Nagy Miklós Az újraolvasott Jókai-életrajz (Hogyan látta Mikszáth 19. századi történelmünket és kultúránkat?) Fiatal Jókai, újjászülető ország A reformkor mindig messze világító fényoszlopként tűnik fel Mikszáth írásaiban. „A liberalizmus (...) lehelete összevegyült a haza levegőjével, (...) Az ország kivedleni indult bőréből, nem várva be, míg erővel lehámozza róla az idő." Ezt még A vármegye rókájá-Ъяп írta a hetvenes évtized derekán, de Jókaival foglalkozva, a XX. század elején még vonzóbbnak látszik szemében e korszak. 1905-ben, a nagyhangú „nemzeti ellenállás" meghirdetésekor, ösztönösen érezheti, hogy mindez időszerűtlen utánérzése a nagy múltnak, a visszahozhatatlannak. A reformkor növekvő lendülete a biográfus szemében elsősorban a művészeknek, új eszmére fogékony értelmiségnek köszönhető. Weinmüller Franciskának, a nyomdatulajdonos komáromi szépasszonynak szalonjában írók, színészek, újságcsinálók nemcsak „egy édesen zengő anyai nyelv és literatura" munkásai, hanem egy „nagy, új, szabad Magyarországról" is (18.:44.) álmodoznak. Megizmosodva, tehetségben szinte megtízszereződve hasonló csoportosulás áll előttük a Pilvaxról szóló fejezetben. A fiatalok mellől nem hiányzik az idősebbek nemzedéke: Vörösmarty, Bajza, Nagy Ignác, akik őszinte pártfogói az ifjaknak. Vörösmarty nemcsak költőóriás, de magatartásával valóra váltja a címeresek és nem nemesek közötti választófal lebontásának eszméjét, amikor iparosembereket is befogad asztaltársaságába (18.:85.). A Pilvax, a Tizek Társasága keresztmetszetét adják a kor társadalmának: Birtokos nemesifjak (Jókai) mellett honorácior ivadékok (Bérczy, Pákh Albert), jobbágysarjak (Tompa, Vajda) meg a zsidó „polgár" Ludasi Gans Mór foglal helyet benne. Egyetlen, nagy elhihető erejű freskóvá olvad össze az első kilenc fejezet, s ha napjaink olvasójának mégis hiányérzete támad, annak két fontos oka van. Egyrészt a nagy Palóc olykor megfeledkezik a tágabb históriai háttérről, nem ügyel másra, mint Jókai, Petőfi legszűkebb környezetére. A Tizek Társasága szerveződését felvázolva ilyen mondatpár csúszik ki a tolla alól: „(...) a kiszivárgott részletek általános beszélgetés tárgyai voltak. Hiszen oly kevés dolog történt akkor." (18.:101.) Vaskos tévedés! Hiszen ha mellőzzük is a mű jellegétől némiképp idegen eseményeket (Pest Vác közti vasút, a Védegylet nagygyűlése, 29