A magyar polgárosodás kérdései – élet a századfordulón. Balassagyarmat, 1997. május 28-30. (Discussiones Neogradienses 7. - konferencia kötet. Salgótarján, 1997)
Tóbiás Áron: Mikszáth, a parlamenti tudósító
Most, hogy egy párton vannak, Jókai nemcsak hogy megmaradt jó szónoknak Gyulai szemében, de jó politikus is lett belőle s kitnő regényíróvá változott..." Az oknyomozó Bisztray a jegyzetekben hosszan bizonyítja: 1.) Általában: mennyire Gyulai-ellenes volt egyéb írásaiban, megnyilatkozásaiban is Mikszáth (mellesleg: Gyulai Pál sem kímélte az írót), 2.) ez esetben: melyik másik parlamenti tudósító engedhette volna meg magának - hogyan jön a csizma az asztalra? - ezt a hosszas kádenciát, a témától eltérően, mint éppen a Jókait annyira féltő Mikszáth, aki már 1877-től testőrként védte mesterét, akitől majd' néhány év múlva, 1887.ben az illyefalvi képviselői kerületet átveszi? Még egy megjegyzés: Jókai felesége Laborfalvy Róza volt, a hírneves színésznő, akinek kizárólagosan köszönhető - Gyulai Pál szerint - a képviselő Jókai Mór kiváló képviselőházi szónoklata, annak előadásmódja. Említést tettünk már arról, hogy a műfaj szerinti parlamenti tudósításokból csupán az 1892-es, még Mikszáth-látta (és jóváhagyta) Légrády-testvérek válogatás jelent meg. A z író parlamenti tudósítói arca a nagyközönség (meg természetesen a Mikszáth-rajongók) előtt inkább más műveiből rajzolódott ki. Elsősorban A tisztelt ház (1886) című „összefoglalóban". Mikszáth a legapróbb részletességgel mutatja be a régi Sándor-utcai képviselőházat (a ma is megtalálható épületet a Bródy Sándor utca legelején, a mai Olasz Kultúrintézet épületét) a folyosótól a szónoki emelvényen át, még a büfét sem feledve el, 17 hosszabbrövidebb fejezetben. Am ezek sommázó írások, nem pedig szabályos, pontosabban Mikszáth saját testére szabott szabálytalan tudósítások, amelyekből a kritikai kiadásban, meg még a korabeli lapokban szunnyad vagy ezernyi... A tisztelt ház 17 fejezetének talán legfontosabb (és legárulkodóbb) darabja A generális című, amelyik Tisza Kálmán miniszterelnök és pártvezér arcélét hozza az utókor számára is, valóságos test- és politikai közelbe: a generális... így nevezik egymás között a miniszterelnököt a mamelukok, mintegy ki akarván fejezni a vak katonai engedelmességet: hogy követik éjjel-nappal, szárazonvizen (de nem vizén és kenyéren)... Ekkorban... „tíz éve uralkodik már fölöttünk"... Majd alább: „Ez tíz év alatt sok mindenen ment keresztül, járt szküllák és kharübdiszek között, hajója zátonyra akadt, sziklához csapódik, ellenkező szelek szaggatják vitorláit, de mindent kihevert. Az történt vele, ami minden kormányelnökkel: hogy a hatalmi széken népszerűtlen lett, végre pedig az történt vele, ami soha egyetlen kormányelnökkel sem: hogy saját népszerűtlenségét a hatalmi széken élte túl..." Ezen utolsó - akár két értelemben is felfogható - megállapításhoz idézzük Mikszáth aforisztikus tömörségű mondatait: 126
