A magyar polgárosodás kérdései – élet a századfordulón. Balassagyarmat, 1997. május 28-30. (Discussiones Neogradienses 7. - konferencia kötet. Salgótarján, 1997)
Kovács Annal: „Magyar ruha a millenniumon” – A polgári viselet Mikszáthnál
Okos józanságú, árnyaltan bölcs véleményét, ironikus, távolságtartó stílusban fogalmazta meg. /Lásd írása zárójeleit!/ A díszruha viselésének általános elterjesztése „1860-ban sikerült és indokolt is volt, mert akkor nem volt egyebünk... De ma, amikor mindenünk megvan abból, ami Európa legnagyobb nemzeteinek /valamicske persze még hiányzik is/, ma mikor nem azt akarjuk demonstrálni, hogy mennyire elütök vagyunk őtőlük, hanem mennyire hasonlók őhozzájuk, nem volna értelme a külön nemzeti ruhát behozni, mely /talán nem is véletlenül/ éppen a fejletlenebb és kisebb európai népcsaládoknál tartotta fenn magát." Nem zárja ki, hogy meglesz a szerepe az ünnepi pompának „hadd hasonlítsanak az ország nagyjai díszruháikban a középkor ragyogó leventéihez, de az utca és népe hasonlítson inkább Párizshoz vagy Londonhoz." S amikor Párizst a női, és Londont a férfi divat meghatározó központjait említi itt, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy egy korszerű, modern, az európai példák nyomán haladó polgári főváros - melyben egyben a hazai divatirányítója kell legyen - képét és igényét rajzolja meg. Ebben a tekintetben példaértékűnek tartja és teszi közzé „Néhány megjegyzés" címmel véleményét Bánffy Dezső miniszterelnök április 18-án adott estélyéről, amelyen maga is meghívott vendégként volt jelen. Beszámolójában felpanaszolja a hazai társas élet szűkkörűségét, megosztott kasztszerűségét, műveletlen provincializmusát, amit gyakran magamutogató fölösleges túlköltekezés kísér, s mindezzel szembe megint csak európai példát állít: „valóban a társas érintkezés csak úgy lehető, ha olcsóvá lesz, s ezt csak azok tehetik, akik elég kiválóak arra, hogy divatba hozzák. A társadalmi érintkezés hiánya már eddig is érezhető volt; egyik nagy faktora a művelődésnek. Minden párizsi ember elmegy ebéd után csevegni valami szalonba, nemcsak az arisztokrata, hanem a legegyszerűbb polgár is. Négy-öt szalonba is elmehet, ahol jól érzi magát, s műveli lelkét a gyöngébb nemmel. Nálunk nincsenek ilyen szalonok. Itt mindenki elmegy kártyázni, s ha valahová vacsorára hívják magával viszi a szódabikarbónát is." A miniszterelnök estélyét Mikszáth nemcsak s nem elsősorban azért tartja sikeresnek, mert visszafogott egyszerűségével, eleganciájával jótékonyan hathat a társasélet fejlesztésére, hanem ami még ennél is fontosabb a társaság összetétele, a meghívottak köre szempontjából. „A palota áll még és le nem dőlt, pedig az arisztokrácia tagjai mellett nagyobb részt polgári születésű hölgyvendége volt a kevély termeknek, a középosztály művelt hölgyei, azon osztályé, mely Magyarországnak majdnem az egyetlen fenntartó oszlopa." E szinte szociológiai pontossággal és fogalomrendszerrel megírt társas /kis társadalmi/ helyzetelemzésben sort kerít arra is, hogy udvarias gesztussal a háziasszony divatos, visszafogottan elegáns, egyszerű fekete ruháját megdicsérje. A társas élet eseményei, bálok, összejövetelek /de folytathatnánk a színházi előadásokkal, vagy a szintén közéleti attrakció számba menő parlamenti ülé77
