A magyar polgárosodás kérdései – élet a századfordulón. Balassagyarmat, 1997. május 28-30. (Discussiones Neogradienses 7. - konferencia kötet. Salgótarján, 1997)
Krizsán László: Történelmi források szerepe és megejelnítése Mikszáth Kálmán egyes műveiben
Mikszáth írásaiból jól kikövetkeztethető az író viszonya a történeti forrásokhoz és erkölcsi felelősségérzete a múlt és hajdani korok szereplőivel szemben. E téren világosan megmutatkozó írói szándék a múlt hiteles, az író által megismert módon történő ábrázolása. „... bátran ki lehet mondani, hogy a legszebb festéket az igazság adja a megörökíteni szándékolt archoz. Nem a fotográfus-féle rideg igazság, hanem a művész igazsága." A művész igazsága élettel töltötte meg a krónikák és hagyományok merev figuráit és eseményeit, olyannyira, hogy az írói eszközökkel megformált alakok és történetek inkább keltették a hihetőség látszatát, mint a „rideg valóság". „Ami a Beszterce ostromában igaz - írta e sajátosságról Mikszáth - az mind nem valószínű. Csak az a valószínű benne, amit én gondoltam bele, azaz ami meg nem történt." Egy-egy történelmi mű alapötletének kiválasztásakor és témavezetésének megformálásakor Mikszáth több forrásanyagot is áttekintett. Nagy figyelmet tanúsított a nép körében élő mondák és szájhagyományok iránt. A Szent Péter esernyője eredetmondája is ide nyúlik vissza: „Iskolás koromban Selmecbányáról jövet - itt töltögették ugyanis belém a szörnyű nagy tudományt - sokszor ellátogattam Bábaszékre, Pelsőcre. Gyakran megtörtént, hogy napokat, sőt heteket töltöttem itt is, ott is. Ilyenkor aztán a falu minden terefereje eljutott a fülemhez." Számos anyagot „szállítottak" az írónak barátai és ismerősei, a kortárs politikusok. „Ha végiglapozom a könyveimet, eszembe jut, ki mit adott. Az 'Okos Nastya' történetét például néhai gróf Andrássy Gyulától hallottam, 'Szontagh Pálnét' Szontagh Páltól. A ,Farkas a Verhovinán' című elbeszélésemet Urányi szuggerálta, a „Zölgy légy és a sárga mókust" dr. Farkas, a ,Beszterce ostromának' ötlete a jó Pongrácz generálistól van. Az öreg Trefort folyton hozott a házba egy-egy történetét, hogy írjam meg... Tisza Kálmán még most is sokszor keres a folyosón valami jó esettel... Jóízű történetei vannak Darányinak is Eötvös Károlynak... azelőtt pedig Wekerle volt mester az élményeinek formába való öntésében. Hát beismerem, mondom, hogy sok impulzust nyertem egyszer-másszor tőlük, de csak úgy, hogy mondtak valamit s arról nekem eszembe ötlött más valami, mint ahogy az ember a más szivarjáról gyújtja meg a magáét." ( A mende-mondákat közvetítő élő források mellett Mikszáth Kálmán nagy figyelmet fordított tudós kortársainak történeti munkáira, a történeti kutatások legújabb eredményeire, a regéket, mondákat feldogozó irodalomra és az országismertető tanulmányokra. S, hogy miként jelentek meg a krónikákból vagy újabbkori leírásokból merített történelmi események egyes Mikszáth-írásokban, arra szemléletes példa a Nagy Miklós által szerkesztett Honismertető album egy részlete: „Lőcse és Kézsmárk között régóta súrlódások és versengések voltak, főleg a Lengyelországból behozott áruk lerakása, vagyis az árumegállító jog miatt. E versengések annyira növekedtek, hogy utoljára a két város valóságos hadat 35
