Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Fenyvesi László: A Duna-mellék és a Kiskunság pusztulása Buda ostromai idején (1683–1687)

1984. 118. évf. 1.sz. 57. p. és 212. j.; Kosáry D.: Pest... 1965. 32. p.: 1699-1701. Nagykőrös: 488-469, Kecskemét 1091—581 adózó háztartásfő. Az 1689-es nagykőrösi számadáskönyv szerint a 774 adózóból 459 a saját fundusán gazdálkodott, viszont 315 gazda és zsellér a másén élt! (Majláth Jolán: Egy alföldi cívis város kialakulása. Nagykőrös gazdaság- és társadalomtörténete a megtelepedéstől a XVIII. század elejéig. Bp. 1943. 75, 94-95, 167. p.; Kosáry D.: Pest... 1965. 80. p. 85/a.j.) 47. MOL.P 1291. Esterházy család zólyomi (grófi) ága levéltára. III. H. Ráckevei uradalom. Esterházy Miklós birtokjogi iratai (1658—1681). Szám nélkül, 1680. k.: „Ráczkevi váras. Ebben az ház szám vagyon két száz, de az Népe feles, mert némely házban, két s három gazda is vagyon, megh nem számlálhatny." Évi summájuk: 535 ft. Ugyanekkor a szintén Csepel-szigeti Makádon 80 ház volt (190 ft), Szigetszentmiklóson 50 (140 ft), Tökölön 28 (34 ft), Szigetbecsén pedig 16 (24 ft). A terület adózó háztartásainak és gazdasági potenciáljának közel kétharmada tehát a módos mezővárosban összpontosult, s így nem véletlen, hogy a „nagy futás" évében a többi helység népe Ráckevére menekült. Egyébként a Csepel-sziget és a Duna-balpart 1622-ig királyi koronauradalom volt, majd ekkor II. Ferdinánd írt jóvá 2.836 forintot a szigetért. (U.o. Esterházy Pál birt. ir., sz.n., 1622-1638) Végül 1657-ben I. Lipót Ráckeve oppidumot és a Csepel-szigeti uradalmat eladta Esterházy Pálnak 24.565 ft 32 dénáron, majd 1658-ban fiait, Miklóst és Sándort iktatta be e hódoltsági uradalomba, akik 1658. V. 22-én megosztoztak rajta. (U.o. és E Miklós birt. ir., sz.n. 1658.) Az uralkodó Bécsben, 1695. VI. 13-án kelt engedélyével hozzájárult, hogy Esterházy István gróf 25.000 forinton eladja az egész Csepel-szigetet Heister Donát császári tábornoknak. (U.o. Est. Istv. birt. ir. 1695., sz.n.) A hadvezér özvegyétől 1698-ban maga Savoyai Jenő herceg, császári fővezér, utóbb a Haditanács elnöke vásárolta meg 85.000 forintért a birtokot. (OSZKK. Fol. Hung. 2904. 20. fol), mely halála után, 1736ban ismét a királyi családra szállt (и.о. 29. fol.) 48. A 4 kiskun falura Id.: Fenyvesi L: A Kiskunság ... Kzt. 1985. 30-34.; Illyés В.: Kiskunsági ... 1975. 109-130.; Tassra: Horváth Lajos: Tass község története. Tass, 1973. 39—48. („A török világ"); Taksonyra: Troch Pál: Adatok Taksony község történetéhez. Galánta, 1908, 40 p.; Fábián Zoltán:Tizenkét esztendő. Taksony község és „Egyesült Erő" Mezőgazdasági Termelőszövetkezetének monográfiája. Taksony, 1973. 9—11. p. („A község pusztulása"); Dunaharasztira: Baradlay János: Dunaharaszti és környéke története. Bp. 1927. 16. p., Helméczy Mátyás: Dunaharaszti helytörténete. Kzt. Dunaharaszti, 1966. 88. p. = PML. Szocialista kor. XXII. Gyűjtemények: 5. Krónikák levéltári gyűjteménye (1944-1985), K.Í.-12.; és a 13. j. Pest megyei összeírásai. 49. Ld. a 21. j.! 50. Uo., főleg: OSZKK. Fol. Hung. 2904. 19-20. fol. - A kirajzásokkal ellentétes irányú migrációs folyamat is zajlott egyidőben, ugyanis 1688-ban települtek vissza Ráckevére a korábbi évtizedekben innét Komáromba és Győrbe menekült kevei szerbek, akiknek kiváltságait a mezőváros magyar magisztrátusa csak a bécsi kormányszékek és a budai parancsnokság ismételt közbeléptére volt hajlandó elismerni. (Vitkovic, Gavril: Proslost, ustanova i spomenici ugarskih kraljevih Sajkása od 1000 do 1872 = Glasnik Srpskoga ucenog drustva. Knjiga 67. Razlicna naucna gradja. Beograd, 1887. 108-110, 117-120. p. (1655-1688). 119