Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Fenyvesi László: A Duna-mellék és a Kiskunság pusztulása Buda ostromai idején (1683–1687)

tatár le vagdalta és némellyeknek gyermekeiket rabságra vitte, marháinkat minden javainkai edgyüt el praedálta ..." Végül 1689 tavaszán telepítette haza őket földesuruk, Balogh István, s hogy valamelyest erőre kaphassanak, május 11-én a vármegye 2 évre mentesítette őket minden fuvartól.

34 Egyes települések megriadt népe nem maradt a hódoltság területén, hanem mindenestől a királyi országrész várainak oltalma alá menekültek. Ilyen volt például Alsónémedi is, melynek lakói Komáromba és Tatára futottak 1685—1686 fordulóján. Menekülésük idejét és okát meglehetősen pontosan ismerjük, lévén hogy 1686. január 2-án jelentette a 3 Pest megyei szolgabíró Szolnokról nádor-főispánjának,

35 hogy a magyar végbeliek kíméletlenül fosztogatják Pest megyét, s a korponai huszárok éppen most prédálták fel Alsónémedit és Dunavecsét.

36 Dunabogdány is 1686-ban néptelenedett el, s bár már 1688-ban újratelepítette 15 család, de olyannyira kifosztották őket is, hogy egyetlen igásállatuk sem maradt, csakúgy mint Szadának, melyet 18 família népesített be újra, akik korábban még marhákkal rendelkező jobbágyok vqjtak.

37 Gödöllő lakói ugyancsak az 1686-os „nagy futás" évében hagyták pusztán lakóhelyüket, ám mások újratelepítették, például peregiek is, akik még 1690-ben is ott éltek, noha ekkorra már a tősgyökeres gödöllőiek is hazatértek otthonaikba.

38 Tótfalu — azon kevesek egyike, melyeknek népe folyamatosan a helyén maradt — 1686-ban 7 dunakeszi jövevénycsaládot fogadott be, akiket még két esztendő múlva is náluk írtak össze.

39 Noha a terület két vezető települése, Kecskemét és Nagykőrös mindvégig lakott maradt, de a rendkívül súlyos háborús terhek és pusztítások miatt népességük egy része másutt keresett menedéket

40 1685 tavaszán maga a budai pasa közölte a tatár kánnal, hogy e két helység és Kunszentmiklós „két év óta a katonai berontások által egészen elpusztíttattak ... mégis ... lakosai engedelmességökben, s hódoltságukban megmaradának, sőt ennyi szenvedések, s áldozatok mellett falvaikat el. nem hagyva ... e mai napon családjaikkal, s szekereikkel itt (Budán) mégjelentek." A pasa kérte a tatár vezért, fogadja oltalmába őket, s rendeljen biztonsági őröket lakhelyeikre.

41 Ám ezután sem javult nehéz helyzetük, sőt Buda újabb ostromával, midőn 1686 nyarán már jobbára e két nagy mezőváros volt képes bizonyos adót, élelmet és munkáskezet biztosítani a vilajetszékhely várát ostromló keresztény seregeknek

42 a már-már teljesen elviselhetetlenné váló „félelem, nyomorúság között" az ő sorsüldözött lakóik is elfutamodtak volna, ha útjukat nem állják a német és a török hadak, miként ezt Pest megye jelentette a nádornak.

43 így azonban az egész népesség nem tudta elhagyni városát, kivéve egyes kisebb csoportokat, sőt mint egy 1689-es kecskeméti összeírás bizonyítja, az 1152 adózót számláló nagy mezővárosban már 331-re gyarapodott a közelebbi és távolabbi helységekből Kecskemétre menekülők száma.

44 Ez azt jelentette, hogy a település adózó háztartásainak már több, mint a negyedrészét „vidékiek", vagyis máshonnét beköltöző jövevények képezték. Összesen 52 különböző helyről érkeztek ide a menekülők, nemcsak a közeli falvakból, hanem a Csepel-sziget környékéről, a Duna-Tisza köze déli részéből, sőt a Tiszántúlról és a Dunántúl délkeleti feléből is. A legtöbben Baranyából jöttek, innen származott a jövevények 56 százaléka, 182 fő; kívülük számottevő volt még a Szentkirályról, Szegedről, Kiskunhalasról, Szentesről, Szentlőrincről, Fajszról, Izsákról és Dunapatajról elmenekültek száma. A legvészterhesebb hetekben, 1686 nyarán egyes falvak népe kollektíven Kecskemétre települt át, mint például Szentkirály, Szentlőrinc, Izsák és Tipiószecső népessége.

45 A földönfutók másik igen jelentős hányadát az ugyancsak fejlett Nagykőrös fogadta be az 1680-as években, ahova egy 1687-es lajstrom szerint 63 helységből összesen 210 adózó települt be 1683 után. Ez nagyjából arányban volt a Kecskemétnél mintegy egyharmaddal kisebb lélekszámú és gazdasági fejlettségű mezőváros teljesítőképességével. Bár szórványos adatok arra mutatnak, hogy a földönfutók egyes kisebb csoportjai még a századfordulón is Kecskeméten és 108