Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)
Nicolae Edroiu: Teleki László és a fogarasi román nemesség
Nicolae Edroiu TELEKI LÁSZLÓ ÉS A FOGARASI ROMÁN NEMESSÉG Amikor 1837-ben a fiatal Teleki László Fogaras követeként megjelent az erdélyi országgyűlésen, a fejedelemség eme déli részeit összetett struktúra jellemezte. Ez az állapot, azzal az egészen különleges jogi és politikai-intézményes régebbi helyzettel magyarázható, amelyben Fogaras a vajdaság és a fejedelemség idején volt. Terra Fogaras, Fogaras földje, provincia, districtus, liber baronatus törvény szerinti jogokkal és kiváltságokkal rendelkezett, fontos katonai feladatokat látott el, és emiatt mentesült a királyi és a fejedelmi adózási kötelezettség alól. Amikor az 1630-as diétán megszűntették a liber baronatust, csak Fogaras képezett kivételt. Fogarasnak ezt a különleges helyzetét, amelyet a népnyelv Tara Oltului-nak, azaz Olt országnak, Olt vidékének nevezett sokáig megőrizte a népi tudat, és úgy tartották számon, mint olyan tájegységet, amely különbözött Erdélytől. 1820-ban Dragos (Dragus) falu jobbágyai úgy mondogatták, hogy „Erdélybe" kell mennünk pénzt keresni, amit azért a bérmunkáért kaptak, amelyre helyben nem nyílt alkalom. A Kárpátoktól délre fekvő Havasföldet pedig a fogarasiak egyszerűen csak az „országnak" (tara) nevezték, ahová rendszeresen eljártak. Erdély és a Havasalföld közötti kapcsolatnak tudható be, hogy ami Fogaras társadalmi és politikai intézményeit illeti, azok vegyes képet mutattak. Itt ugyanúgy megtalálhatók voltak a bírák, a kenézek, a vajdák, a bojárok, mint a „szomszédok" (vecini), a nemesek és jobbágyok, a puskások és a lovagok, kapitányok és Fogaras várában a várurak. Megmaradt a havasalföldi társadalomra jellemző alapvető osztály: a bojárok és a szomszédok (vecini). A fejedelmi típusú feudális birtok megszervezésének során új társadalmi elemek is kialakultak, amelyek a román feudális rendszerre épültek fel. Fogaras nyugati részén terülnek el azok a falvak, amelyek a Teleki család birtokához tartoztak. Az úrbéri összeírásokból és más gazdasági forrásokból kitűnik a jobbágyság súlyosbodó állapota, amelyet még tetézett a térség sajátos helyzete. A foga ras i román bojárokat Báthori Zsigmondtól II. Apafi M ihályig elismerték az erdélyi fejedelmek. Sajátos helyzetű nemesekként tartották számon őket, mivel különböztek az erdélyi nemességtől. Mindenekelőtt Fogaras várával, annak várurával szemben voltak kötelezettségeik. Idővel, a fogarasi román nemesek közül, sokan kikerültek a privilegizált helyzetből — ezek voltak a „letett nemesek" (nobiles depositi) —, és 1622 után a jobbágysor szintjére süllyedtek le. 1637ben a fogarasi vásáron az urbárium 88 nemest és 38 volt nemest regisztrált. Fogaras uradalomban (Alsóporumbak /Porumbac/ és Komána/Comana/ nélkül) 161 nemes és 96 „letett" volt nemes (37 % süllyedt le) volt található. A mozgás iránya afelé tartott, hogy ők a nemesség közül a libertinusok közé kerültek. Mégis ahhoz képest, hogy Fogaras földjén 1640—1648 között 335 volt a nemesek száma (a libertinusokkal együtt), 1720—1721-ben pedig 725, ez növekedést mutat, többnyire természetes növekedést, és a nemesség további osztályokra tagozódhatott. A Habsburg hódítás után, a Fogarasról származó nemesek és libertinusok, kitartóan törekedtek arra, hogy az új rendszer nemesi címeihez jussanak, azért, hogy megtarthassák kiváltságaikat és szabadságjogaikat és különösen azért, hogy bejuthassanak a hivatalokba. Az I. határőrezred megszervezése Mária Terézia uralkodása alatt, amely Fogarast is magába foglalta, megóvta az ezen a területen lévő bojárokat és nemeseket, hogy ezt a kötelezettséget rájuk is kivessék. A hatóság az 1588 előtt szerzett nemességet mint első osztályú nemeseket vette számba, a második csoportba pedig azokat, akik ezután kaptak nemességet, vagy azután erősítették meg őket nemességükben. 103
