Szirácsik Éva (szerk.): Uradalmak kora - Discussiones Neogradienses 10. (Salgótarján, 2010)
B. Gál Edit: Az Orczyak tiszaabádi uradalma a 18-19. században
DISCUSSIONES NEOGRADIENSES 10. - URADALMAK KORA AZ ORCZYAK TISZAABÁDI URADALMA A 18-19. SZÁZADBAN B. GÁL EDIT TISZA-ABÁD ÉS TISZA-SZALÓK TELEPÜLÉSTÖRTÉNETE Az uradalom helységei Tisza-Abád, Tisza-Szalók és Tomaj a Közép-Tisza vidékén, a folyó bal partján fekszenek egymás szomszédságában. Történetük a középkorig nyúlik vissza, hiszen 13. századi oklevelek az abádi rév birtoklásáról, illetve a Tomaj és Szalók nemzetség közötti határ kijelöléséről számolnak be. A 16. században készült dézsmajegyzékek szerint még mindhárom település lakott. 1548-ban Tisza-abádon 41, Tisza-szalókon 18, míg Tomajon (Tomajmonostor) 28 adózó jobbágyfőt írtak össze. Mindhárom falu 1697-ig folyamatosan lakott volt, de ettől kezdve nem említik források. A hódoltsági időszakban, de különösen a felszabadító háborúk idején a lakosság elmenekült a falvakból, s vagy nagyobb településeken, vagy a Tisza mocsárral körülvett szigetein húzta meg magát. Ahogy máshol az erdőt, úgy az ártéren a járhatatlan lápot vette maga és az ellenség közé a szigetekre költöző falvak népe.1 A Tisza vidékén a török megszállás idején bekövetkező falupusztulások az állandó településrendszer felbomlásához vezettek. A települések jelentős része elnéptelenedett, pusztává vált. Bár újra és újra megjelent a területen az elmenekült népesség, de az 1683-as török-tatár átvonulás, majd 1687—88-ban a felszabadító háborúk és a Rákóczi szabadságharc idején a császáriak zsoldjában garázdálkodó délvidéki rácok fosztogatásai, kegyetlenkedései miatt ismét elnéptelenedtek a falvak.2 A visszatelepülés nagyon lassan zajlott. Abádon az első telepesek 1714 körül jelentek meg, majd 1718-19-ben újabb hullámban érkeztek a foglalók, míg Szalók szintén 1718—1719 között népesült be újra. Mindkét település az elpusztult falvaktól távolabb kezdett új életet, hisz Abád eredetileg a mai városközpont helyétől keletre, a füredi úti régi temető környékén feküdt, Szalók pedig ettől délre, a Kunhegyes felőli magaslaton elhelyezkedő Kőkeresztnél. Az 1715-ös országos összeírásban Abád még nem szerepel a lakott helyek között, 1720-ban viszont már 36 jobbágycsaládot vettek számba. 1721-ben Abád földesura a felségáruló gróf Forgách Simon — ennek kapcsán a Kamara-, 1 Fejér, 2009. - elektronikus változat 2 Soós, 1958. 15. 219
