Szirácsik Éva (szerk.): Uradalmak kora - Discussiones Neogradienses 10. (Salgótarján, 2010)

Szirácsik Éva: Szökni a Koháryak Nógrád vármegyei birtokáról 1720 előtt?

DISCUSSIONES NEOGRADIENSES 10. - URADALMAK KORA

3. táblázat A szökés iránya az 1720. évi szökevény összeírás alapján

hová

fő

%

Nyitra vármegye

1

1%

Pozsony vármegye

1

1%

Zemplén vármegye

1

1%

Gömör vármegye

1

1%

Csongrád vármegye

1

1%

Békés vármegye

9

6%

Hont vármegye

11

7%

Jászság

20

13%

Nógrád vármegye

25

16%

Heves és Külső-Szolnok vármegye

28

18%

Pest-Pilis-Solt vármegye

57

36%

ismeretlen

4

3%

összesen

159

100%

A Nógrád vármegyén belül költözők aránya a 16%-ot is elérte, a vármegyén kívülre igyekvők esetében a szomszédos vármegyékbe irányuló vándorlás volt azonban a leginkább jellemző, azon belül is Pest-Pilis-Solt vármegye, valamint Heves és Külső-Szolnok vármegye volt a cél, de számottevő volt a Jászságba való település. A migráció szempontjából mindenképpen meg kell említeni a közeli Hont vármegyét és a távoli Békés vármegyét. Néhányan az északi Nyitra, Pozsony, Gömör vármegyékbe, vagy a keleti Zemplén vármegyébe költöztek, illetve a délebbre elterülő Csongrád vármegyébe, de ezek az irányok inkább kivételnek, elszórt jelenségnek számítottak.

Nógrád vármegyében 20, Heves és Külső-Szolnok vármegyében 15, Pest-Pilis- Solt vármegyében 25, a Jászságban 8 település vált a szökevények végállomásává 1720-ig. Pest-Pilis-Solt vármegye esetében kiemelésre érdemes Kecskemét, mivel az ide érkező 57 főből 15 ezt a Koháryak által is bírt mezővárost választotta. Az említettek közül Nógrád vármegyén belül alig költözött egynél több szökevény egy-egy településre, míg a többi, távolabbi területek egyes településeire gyakran két vagy több gazda vándorolt. Békés vármegyét tekintve minden szökevény (Békés) Csabára költözött, míg Hont vármegyében egy kivételével (Ipoly) Hídvégre,

130