Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2010 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 1. (Tatabánya, 2011)
Tokai Gábor: Hérodotosz ismeretei a Duna középső és felső szakaszáról
Tatabányai Múzeum Évkönyve 1. 115 Hérodotosz ismeretei a Duna középső és felső szakaszáról Tokai Gábor (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest) Bevezetés Hérodotosz (Kr. e. V. sz.) történeti művében (A görög-perzsa háború) leírja a Duna (Isztrosz) vízrendszerét (IV. könyv, 48-49.). Bár az alsó szakasz leírásában is vannak problematikus pontok, mi itt most csak a középső és felső szakasszal kapcsolatos adataival szeretnénk foglalkozni, amelyről Hérodotosz' az alábbi helyeken ír: TI. könyv, 33.: "Az Isztrosz ugyanis a kelták földjén, Püréné városa közelében ered, s átszeli egész Európát. A kelták pedig Héraklész Oszlopain túl élnek, az Európa legnyugatibb részéi lakó künésziosz nép szomszédságában. Az Isztrosz az Euxeinosz- tenger vizébe ömlik Isztriánál, amelyet milétoszi telepesek laknak. ” IV. könyv, 49. “Ugyancsak az Isztroszba hordja vizét az ombrikoszok földjéről észak felé tartó Karpisz, valamint az Alpisz folyó. Az Isztrosz a kelták földjén ered, akik a künésziosz nép után Európa legnyugatibb részén laknak, majd végigfolyik egész Európán, míg azután eléri Szküthia határvidékét. ” V. könyv, 9. , Arról a földről, amely ettől a vidéktől [Thrákia] északra esik, senki sem tud pontos felvilágosítást adni, és nem tudja megmondani, hogy ott miféle emberek laknak. Azt kell gondolnunk tehát, hogy az Isztrosz túlsó partján áthatolhatatlan, végtelen pusztaság terül el. Úgy hallottam, az lsztroszon túl egyetlen nép lakik, a méd viseletben járó szigünnák. Bozontos lovaiknak, amelyeket állítólag öthüvelyknyi szőr borít, termete kicsi, orra tömpe, s egy embert ugyan nem bírnak el, de kocsiba fogva páratlanul gyorsak, s ezért az ott lakók mind kocsin járnak. Azt mondják, területük egészen az Adriai-tengernél lakó enetoszok határáig terjed, s hagyomány szerint a médektől vándoroltak ki ide...'’’ Az idézett helyek különböző problémákat vetnek fel: egyrészt az Isztrosz forrását tárgyaló részek értelmezését, másrészt pedig az Alpisz és Karpisz folyók azonosításának kérdését. A Thrákiától 1 A Hérodotosz-szöveghelyeket az alábbi kiadás alapján idézem: HÉRODOTOSZ 1998. északra eső vidékeket tárgyaló rész első pillantásra nem tartozik a témánkhoz, mivel látszólag a folyó alsó szakaszára vonatkozik - csak később fog kiderülni, miért foglalkozunk mégis itt vele. Mivel a második szöveghely az Isztrosz vízrendszerének keletről induló ismertetésében a jobb parti folyók2 közt a Brongosz (Morava) említése után következik (és a Dunának egészen a Dunakanyarig nincs is más jelentősebb mellékfolyója), az Alpisz és Karpisz folyókat kézenfekvő a Drávával és a Szávával azonosítani, bár egyik folyónév sem mutat semmilyen kapcsolatot a Dráva és a Száva forrásokból ismert későbbi neveivel, és mindkét név csak Hérodotosznál fordul elő.3 Kétségtelen azonban, hogy a kelták Hérodotosz korát követően települtek a vidékre, amely meg is változtathatta a terület földrajzi neveit. Az ombrikoszok Hérodotosznál egy más helyen való említésük alapján (I. könyv, 94.) egyértelműen a Közép-Itáliában lakó umberekkel azonosíthatók, s így ez elég különös képet ad a fentebb említett két folyó folyásáról. Az ombrikosz név azonban feltűnően emlékeztet a Ptolemaiosz által említett ambilikosz nép nevére, akik a Dráva felső folyása közelében, az ókorban Licusnak nevezett (ma Gail ill. Zila) mellékfolyója vidékén éltek.4 Ezen a területen több hasonló képzésű népnévvel is találkozunk,5 * * * * * azonban mindegyik adat 2 A bal parti folyók felsorolása a Marisz (Maros, a Tisza alsó szakaszával együtt) említésével zárul a jobb parti folyók ismertetését megelőzően. 3 Felmerült az a lehetőség is, hogy a folyókban az Alpok és a Kárpátok neveit lehetne felismerni. Id. BRANDIS Danuvius címszava: PREdcA 4. Bd. 1901, col. 2103- 2133. (2111.) 4 Petru 1977, 473-499. (481.), ld. továbbá ugyanezen kötetben Winkler 1977 írásában a 184. oldalon lévő térképet is. 5 Ptol. II. 13.2: ambiszontioi, ambidrauoi, ambilikoi; Klagenfurt-Magdalensbergi táblák: ambilini/ambilinei, ambidravi, ambisont.; Plin. III 136: ambisontes (ld. Petru 1977, 475., 478.); Pokorny az ambi- előtagot gall-ként határozza meg az ambidrauoi ‘Drauos foly ónál lakók’ népnév esetén, ld.: Pokorny 1959, 34.: ambhi, mbhi címszó ('körül, mindkét oldalánj. A szó hangalakja azonban más indoeurópai nyelvekben (pl. latin ‘ambo’ és görög 'amphij is nagyon közel áll a rekonstruált alakhoz (ambhi, mbhi), nem elképzelhetetlen feltételezés tehát, hogy a képzési mód esetleg a keltákat megelőző lakosságtól öröklődött át.
