Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
III. fejezet: A középkori magyar bőripar
amennyit privilégiumuk megengedett, hanem családtagjaikkal, cselédlányaikkal és a vargamesterséget tanuló inasaikkal is cserezhettek bőröket.515 Azonban a vargáknak ez nem volt elég, és a hetivásárokon nagy mennyiségben vásárolták fel a nyersbőröket, melyek cserzését a vargamesterséget gyakorló nagyobb legényeikkel, fiaikkal, akik bérért dolgoztak nekik, valamint még külön felfogadott legényekkel végeztették, sőt nemcsak saját műhelyükben készítették ki a nagy mennyiségben összevásárolt bőrt, hanem egyesülve szomszédaikkal és egyéb segítőikkel, céhen kívüli kontároknak is adtak ki ledolgozásra belőle. Az ily módon kikészített bőröket pedig nemcsak lábbeli készítésére használták, hanem nagy tételben kereskedtek velük. Ezért a tímárok 1512- ben panasszal fordultak a városi tanácshoz, hogy sem a gondjaikra bízott oltárt, sem bástyájukat nem bírják fenntartani (ezzel jelezvén, hogy tönkre fognak menni), mivel a vargák összevásárolják előlük a bőrt. A városi tanács azt a határozatot hozta, hogy a vargák csak feldolgozásra vehetnek bőröket, kereskedni nem kereskedhetnek ezzel a termékkel. Az ítéletnek azonban semmi foganatja nem lett, a vargák tovább kereskedtek feldolgozott bőrökkel, és nemcsak Kolozsváron léptek fel így, hanem Nagyszebenben, Besztercebányán és Brassóban is. Ezért most már a szász tímárok is pert indítottak a hét szász szék bíráinál, majd onnan a vargák fellebbezése után 1520-ban a király elé került az ügy. Az ítéletben a király a tímároknak adott igazat, akiknek megadta jogot a bőrcserzésre, míg a vargákat eltiltotta ettől a tevékenységtől, kimondva, hogy a vargák legényeket, bérért dolgozó fiúkat, szomszédokat és másokat nem dolgoztathatnak bőrcserzés céljából. Csak saját műhelyükben készíthetnek ki bőrt, és ott is csak anynyit, mint amennyi a lábbelik készítéséhez éppen szükséges, bőrrel semmi esetre sem kereskedhetnek. Az ítéletet kiterjesztették Nagyszeben, Beszterce, Brassó és Kolozsvár városokra, „melyekben úgy mondják, nagyobb számban vannak tímármesterek” („Que Sentencia extendit se solummodo ad quatuor duitates nostras videlicet Cibiniensem, Bistriciensem, Brassouiensem, et Coloswariensem, in quibus Magistri Cerdones maiore numero esse dicuntur.’). Azokra, akik ezt megszegték, 1000 forint bírságot róttak ki, amennyiben az ítéletet közösségben hágták át, de ha magánszemélyről volt szó, akkor csak 40 forintot.516 515 SZŰCS 1955, 206. 516 SZŰCS 1955, 205-206. „Memorie Commendamus per presentes, Quod Cum superioribus Annis quedam differenda et causa inter Magistros Sutores duitatis nostre Bistriciensis ab vna ac Magistros cerdones eiusdem duitatis ab altera partibus, ex parte et radoné dealbacionis et laborationis cutium sive coriorum orta et suscitat „Nos Ludovicus Dei Gracia Rex Hungarie et Bohemie etc.a, primum per Judicem et Juratos dues dicte duitatis Mistriciensis ac deinde per consulatum cibiniensem et tandem per Magistrum ciuium Judices et Juratos Seniores Septem Sedium Saxonicalium pardum Regni nostri Transiluanarum adiudicata, et abinde ad instandam Magistrorum Sutorum per viam apellacionis, ad Maiestatem nostram deducta fuisset... ... Que quidem Sentencia in hunc fere modum et Sensum prolata et pronunciata fuisse dignoscebatur, In primis, ut Magistri Sutores, qui secundum priuilegia eorum cutes dealbare ad Usum proprium perse possunt, etiam alia familia, puta Vxoribus, puellis seu Ancillis suis, atque approdianis siue Juvenibus artem Sutoriam addiscentibus, ad laborandas et dealbandas cutes, ad usum proprium pro parandis calceis, uti posssint et valeant, exceptis tamen famulis maioribus artem Sutoriam exercentibus, exceptis edam filys eorundem, illis tamen duntaxat, qui forte parentibus in arte Sutoria, pro mercede et precio 157
