Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)

Marosi Ernő: Mai képünk a középkori művészet kezdeteiről Magyarországon

Más tendenciájú pannóniai kontinuitás-teória volt Gerevich Lászlóé az antik formakincs feltételezett degenerációja alapján, amelynek bizonyítékai között például az általa korábban már okkal a Zsigmond-kor számára igénybe vett kerek pillérek is helyet kaptak.^ A mi generációnkra mindenekelőtt ennek a kialakult összképnek lebontása, részleteinek korrekciója hárult. Röviden összefoglalva: a Dercsényi-féle akanthuszleveles csoport - úgy tűnik, végérvényesen - 12. századinak bizonyult; nyomós érvek gyűltek össze a „palmettás csoport" korai jellege ellen; viszonylagos érvényűnek bizonyult a palmettás és a szalagfonatos „stílus" megkülönböztetése is.

7 1978ban, az akkori Árpád-kori kőfaragványok kiállításon javasolt datálások

8 láttán Dercsényi Dezső első, félig komoly kérdése az volt: mi marad most már all. század, elejére? Hasonló kérdések, köztük a kontinuitás megítélésére vonatkozók is felmerültek Bogyay Tamás utolsó polémiájában Tóth Sándornak a zalavári faragványokról szóló téziseivel.

9 A vita, amelyben Bogyay az ajtószemöldökként ismert faragványnak all. század elején történt másodlagos alkalmazását és szalagfonatornamentikájának karoling kori jellegét hangoztatta, közvetve a csak Giulio Turco vázlatából ismert 11. századi Szent Adorján bencés apátság 9. századi hagyományának töretlenségéről szólt. Ugyanezt fejezik ki a datálásról szóló vélemények is: az 1019 körüli alapítás tájára, illetve all. század utolsó harmadára, amit Tóth Sándor egy zselicszentjakabi oszlopbázis sarokpalmettájának formális elemzésével vélt bizonyítani. Az ő felfogása szerint a hangsúly nem a zalavári apátsági templom díszítésének korai dátumára esik, hanem arra, hogy all. század második feléből Magyarországon már olyan kiterjedt, gyakorlatilag az egész román kori épületdíszítés gyakorlatát megalapozó kőfaragó műhely emlékeivel számolhatunk, amelynek munkái között székesegyházak és magánmonostorok találhatók a Dunakanyartól a Szerémségig, s nem utolsósorban a székesfehérvári Szent István-szarkofág is. Az 1994-ben rendezett Pannónia Regia kiállítás válogatása és katalógusa elsősorban ezt a tézist volt hivatva szemléltetni.

10 Magam azok közé tartozom, akik főként a csak a részletformák tipológiája alapján feltehető, országosan uralkodó egyöntetűség elgondolását nem tudják követni, s helyette nagy stílusbeli és kvalitatív változatosság jeleit ismerik fel a kőfaragványokon is, de még inkább az épületeken, amelyekhez ezek tartozhattak.

11 6 GEREVICH 1976, 43-60. Vö.: NAGY 1987, 124. sk. 7 A kutatási helyzet áttekintése: TÓTH 1983, 84. sk. Vö.: TÓTH 1994, 54. skk. 8 MAROSI 1978, 16. skk és TÓTH 1978, 30. skk. 9 TÓTH 1990. és BOGYAY 1992. Vö.: TÓTH 1994. 7. j. és: A székesfehérvári szarkofág és köre. uo. 82. skk. Vö. a Pannónia Regia kiállítás és katalógus recenzióját, Acta Históriáé Artium XXXVII (1994-95) 1996 végén még sajtó alatt. 279