Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 16. (Tata, 2011)
Fehér Csaba: Néhány levél a nyelvújítás korából. Kazinczy Ferenc és Döme Károly kapcsolata
Fehér Csaba Akárhogy is ítélkezik Döme munkássága felett az irodalomtörténet, az ügybuzgalom és a lelkiismeretes munka, amit elvégzett, megérdemli, hogy emlékét ápoljuk. A nyelvújítási mozgalom, a nemzeti nyelv megteremtésének és védelmének emlékezete Kazinczy Ferencben egyszerre köthető az ő személyéhez és az egész ország író társadalmához, köztük Döme Károlyhoz. Ha olyan literátor életét kutatjuk, aki a nyelvújítás idején működött, tűnjön bármennyire ismeretlennek, esetleg jelentéktelennek, általa bizonyára gyorsan eljutunk Kazinczy Ferenchez mint a korszak irodalmi origójához. A nagy nyelvújító levelezését olvasva olyan mindenkire kiterjedő kapcsolatrendszerben találhatjuk magunkat, amely úgy hat, mintha a magyar irodalom hatalmas beszélő panteonjában sétálnánk. Irodalomtörténeti sétánk alatt számos olyan kevésbé ismert vagy teljesen ismeretlen emberrel találkozhatunk, akik a nyelvújítás korában egy találkozás, néhány levélváltás erejéig kapcsolatba kerültek Kazinczyval. A történelmi Komárom megyében többek között Döme Károly volt az egyik ilyen ember. Döme abban a Komáromban vagy ahogy ő nevezte, „anyavárosban”70 született, amely később bölcsője volt a legnagyobb magyar mesemondónak, Jókai Mórnak. Kis túlzással mondhatjuk, Kazinczy és köre nyelvet teremtett Jókainak ahhoz, hogy kiművelt, modern és választékos nyelven mesélhessen egy magyar nábobról, az arany emberről vagy éppen a fekete gyémántokról. A nyelv folyamatos és szükségszerű fejlődése okán a nyelvújítási mozgalom miértjét és célját több, mint két évszázad múltán is időszerűnek mondhatjuk szerte a Kárpát-medencében. Egy nyelv csak akkor szolgálja a nemzetet, csak akkor marad meg nemzeti nyelvnek, ha az azt használók felügyelete és irányítása alatt fejlődik. Ezért ma és holnap is aktuális Döme Károly 1811-ben Izsán papírra vetett gondolata: „Oh vajha Nagygyaink előtt is telj esen felkapna már egyszer ez á szép Nyelv arra á betsületre, és szeretetre, melyre igen-igen méltó! - Úgy azoknak hazafiúi szívekbe kapaszkodva, mindenkor feszesebben állhatna á fergetegben, ha (á mitől ójja az Ég) megint valamely mostoha változás találná fenyegetni.”71 Fehér Csaba Kuny Domokos Megyei Múzeum Tata E-mail: fehércsabai@gmail.com IRODALOM BODOLAY 1963 Bodolay G.: Irodalmi diáktársaságok 1785-1848. Budapest 1963. CZIBULA 2008 Czibula K.: Kazinczy kéziratos Metastasio-fordításairól. Magyar Könyvszemle 124. évf. (2008/4) 390-409. DENGI 1876 Dengi J.: Döme Károly. Figyelő 1876. XV. sz. 193-216. DÖME 1802 Metastasiusnak egynéhány játék darabjai. (Fordította olaszból Döme Káról.) Komárom 1802. DÖME 1815 Ismét egykét játék Metastasióból Döme Káról által. Pozson 1815. EDÉNYI1857 Edényi M.: Döme Károly, és levelei. Új Magyar Múzeum 1857. VIL évf. IX. fiiz. 469-496. 70 TOLDY1872,123. FEHÉR 2000 Fehér Cs.: Döme Károly életútja. Komárom 2000. SZINNYEI 1893 Szinnyei J.: Magyar írók élete és munkái. II. kötet. Budapest 1893. SZVORÉNYI1868 Szvorényi J.: A magyar irodalmi tanulmányok kézikönyve. Pest 1868. TAKÁCS 1890 Takács S.: Részletek a nyelvújítási harcz történetéből. Katholikus Szemle 1890. IV. évf. V. szám 681—717. TOLDY 1872 Toldy F.: Toldy Ferenc irodalmi beszédei, Gyász- és emlékbeszédek 1833-1855. Pest 1872. 71 FEHÉR 2000,2. 96
