Fülöp Éva Mária – László János szerk.: Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 15. (Tata, 2009)

Fehér Csaba: A magyar katolikus egyház helyzete az első Csehszlovák Köztársaságban (Dokumentumok Szüllő Géza felvidéki egyházpolitikájához)

A MAGYAR KATOLIKUS EGYHÁZ HELYZETE AZ ELSŐ CSEHSZLOVÁK KÖZTÁRSASÁGBAN Géza mint az ülés elnöke nyitó beszédében a nagy­hatalmak és különösen Benes külügyminiszter éles bírálata mellett kifejtette, hogy a Népszövetséggel és annak munkájával a magyarságnak semmi oka sincs elégedettnek lenni. A Népszövetség ugyanis csupán elvben helyezi a jogot az erőszak helyébe. Ezáltal csupán elvben szünteti meg „a nagyok és kicsinyek között létező fizikai különbséget és propagálja azt, hogy a jog és az igazság erkölcsi kategória, amely relativitást nem ismer, hogy a jog és az igazság ereje nem attól függ, hogy ki mondja azt, gyönge mond­ja-e, vagy erős, mert a jog mindig jog és az igazság mindig igazság". Szüllő szerint a Népszövetség nem más, mint a győztesek szervezete a legyőzöttekkel szemben. Tényként konstatálja, hogy a Népszövetség az esetek többségében „gyenge az erősekkel [...] és erős a gyengékkel szemben" 1 3 A korabeli Európa Trianonban született nemze­tiségi gondjait és az ebből fakadó magyar politika lényegét a felvidéki magyarok külügyminisztereként is emlegetett Szüllő Géza 1930. szeptember 3-án Genfben az Európai Nemzetiségek Kongresszusán a következőképpen ecsetelte: „Politsnak igaza van: A béke előbbre való, mint az igazság. Azonban ha a fejemet beleszorítják a présbe, akkor hiába nyug­tatnak meg szép szavakkal, és hiába adják nekem a jó tanácsokat, hogy alkalmazkodjam. Amíg ki nem szabadulok, addig nem tudok mit kezdeni a jó tanácsokkal. Különös, hogy a nagyvilág eddig nem értette meg a kisebbségek helyzetét. A többségi világ nem akarja, vagy nem tudja megérteni sérelmein­ket. Ők a világ problémáit a páneurópai eszmével akarják megoldani. Azonban a páneurópai eszme is csak okkult gyógyszer, amely a betegséget ráol­vasással akarja gyógyítani, így megelégszik annak leplezésével. Pán-Európába eljutni csak úgy lehet, ha eltöröljük a fajok sajátosságait, a nemzetek lété­nek emlékét és az államok történetét. Azonban ha a történelmet nézzük, akkor láthatjuk, hogy az ilyes­féle állam soha nem tudott Európában létrejönni. Aki tagadja nemzetiségét, az tagadja Európa törté­nelmét is. Lehetséges, hogy sikerül az emberiségre ráerőszakolni egyetlen nyelvet, egyetlen szellemet, egyetlen becsvágyat, és talán az emberi sorsoknak is nagyobb sikerei lehetnek: ez azonban ellenkezik a természettel. - Azt vetik a szemünkre, nekünk kisebbségeknek, hogy a világ gyújtogatói vagyunk. Nem az a kötelességünk, hogy bókokat mondjunk a nagyoknak, hanem, hogy keressük az igazságot, még hogyha ez az igazság egyeseknek kellemetlen is. E fórum előtt újra kijelentem, hogy amíg a jogos követeléseink meghallgatásra nem találnak, amíg a világot nem az igazság és méltányosság alapjára helyezik, addig az elégedetlenség eleme leszünk. Ugyanis a világbéke a világ elégedettsége." A két világháború közötti Csehszlovákiában az oktatásügyi, a nyelvi, a kulturális, gazdasági-me­zőgazdasági és szociális elnyomás mellett komoly magyarellenes tendenciák mutatkoztak az egyház­politikában is. A Népszövetségben, illetve az Európai Nemzetiségi Kongresszuson számos, a kisebbségeket érintő probléma mellett a vallási és egyházügyeket is fel lehetett vetni. Ezek „megoldására" vagy csupán a párbeszéd alkalmazására sokkal kevesebb esély volt, mivel ebben a Vatikán mellett kizárólag a csehszlo­vákiai egyházak, főleg a katolikus egyház belügyeibe és kompetenciáiba durván beavatkozó csehszlovák hatalom volt a partner. A trianoni békediktátum következtében meghú­zott határokkal a korábbi államhatárok mellett az egyházkerületek határai és struktúrái is szétestek. A felvidéki magyar egyházak előtt csupán két út volt lehetséges. Az egyik a tüntetőleges befelé fordulás, illetve az elzárkózás, a másik pedig a megegyezéses kiútkeresés, illetve a nyitás. 1 4 A helyzetfelismerésből és az elemzésből meg­fogalmazódott politikai érdek a megegyezést pre­desztinálta, bár ennek megvalósítása jelentette a legnagyobb kihívást, mivel kisebbségként igen nehéz egy olyan többséggel kompromisszumot kötni, amely mindenáron be akarja olvasztani a kisebbséget. Csehszlovák részről a keresztényi szeretetet, megér­tést, szolidaritást és egységet felülírta az egyházat is átható, illetve támadó állami nacionalizmus. A Felvidéken berendezkedő csehszlovák állam­hatalom legnagyobb tömegeket maga mögött tudó ellenségének a magyar közösséget erősítő, összetartó és a lehető leggyorsabban újraszervezni képes kato­likus egyházat tartotta. Az 1921-es csehszlovákiai népszámlálás a szlovákiai magyarok számát a mai Szlovákia területére 637 183 főben határozza meg. A magyar katolikusok száma 450 000 fő, vagyis a magyar nemzetiségű népesség 70,3%-a. 1 5 A korabe­li Csehszlovákiában 311 magyar katolikus plébánia működött, a Trianon előtti Magyarországon e része­ken hét püspökség szerveződött."' A magyar nemzetiségű, illetve érzelmű felvidéki püspökök többsége a megszállás elől Magyarországra menekült, a helyükön maradottakat pedig az Andrej Hlinkának az egyház adminisztratív szakadását elő­1 3 SZÜLLŐ 1928, 488. 1 4 MOLNÁR 1998, 208. 1 5 GYURGYÍK2000,58. 1 6 Esztergom, Nyítra, Besztercebánya, Szepes, Rozsnyó, Kassa, Szatmár. A magyar katolikus hívők többsége az esztergomi, a rozsnyói és a kassai egyházmegyék Cseh­szlovákiához csatolt területeinek déli részén élt. 149

Next

/
Oldalképek
Tartalom