Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Tata, 2004)
Klára Kuzmová–Kovács Péter: Megjegyzések egy brigetioi római szarkofághoz (CIL III 4313=RIU 526)
szarkofágok között is (e. g. RIU 595, 712). 48 Minden bizonnyal a Krasznahorkára való szállítása után vésték le a feliratos mező feliratát. Sajnos egyetlen, korábban ismert, ma már elveszettként számon tartott szarkofággal sem azonosíthatjuk, és az sem kizárt, hogy egy teljesen új felirattal állunk szemben. Mindenesetre alig egy-két brigetioi elveszett szarkofág jöhet csak számításba, mivel kevés esetben találhatók a DM betűk a feliratos mező mellett: RIU 599 = CIL III 11037. Kézen fekvő volna kapcsolatba hozni darabunkat a RIU 579 = CIL III 11033 szarkofággal, melyet a Zichy-kastély mellett találtak, de itt a DM betűk az első sor felett találhatóak a CIL leírása szerint. 3. A külön elhelyezett szarkofágfedél, amely sérült, részben kiegészített, a szokásos háromszög alakú háztetőformát követi, oldalt díszítetlen sarokakroterionokkal, középen szintén díszítés nélküli félköríves antefix-utánzatokkal díszített (4. ábra). Anyaga mészkő. M: 14-36, v: 93, h: 174, (a modern kiegészítéssel) 222 cm. A szarkofágfedél a Kr. u. 3. század első felére keltezhető. Kiegészített hosszúsága alapján eredetileg talán az 1. sz. szarkofághoz tartozott. Utóbbi lehetőséget erősíti az a tény is, hogy utóbbi másodlagos fedele a római fedél formáját utánozza. A másik izgalmas kérdés, mikor és hogyan kerülhetettek a krasznahorkai vár kriptájába a római kori szarkofágok? Utóbbiról semmiféle adatot nem találtunk az Andrássyak levéltári anyagában, de még az egykorú szakirodalomban sem. Az első szarkofágról tudjuk, hogy I860 körül még biztosan Szőnyben volt, Kosztka Károly 1887-ben még leírta azt, valószínűleg helyben tette. Bizonyosan nem Rómer F. olvasatát vette át, mivel több helyen is tévesen tagolta a betűket (e. g. ADI helyett IMHM a 3- sorban). A huszártisztként szolgáló Andrássy Károlyt, aki vakbélgyulladás miatt 1910. október 29-én hunyt el — 22 éves korában — Budapesten, 1910. november 2-án temették el a család betléri ágának a várban található kriptájában. A temetésről legrészletesebben a Sajó-vidék c. hetilap számolt be (13, 1910 november 3, p- 1-3), amely szerint a grófot ekkor egy „nehéz, barnás színű üvegfedelű alpakka koporsóban" helyezték nyugalomra, amelyet egy ideiglenesen felállított alapzatra helyezte, Andrássy Manó és Aladár koporsói közé. A szarkofágba ezért csak utóbb temethették át az elhunytat. A temetést nyilvánvalóan Károly édesapja, Andrássy Géza gróf rendezte, aki egyben a szarkofág átalakításának, az új fedél és szobor elkészítésének a megrendelője is lehetett. Őt később, 1938-ban bekövetkezett halála után feleségével, a két évvel korábban elhunyt Gróf Kaunitz zu Rietberg Eleonórával együtt a fia mellé temették el egy-egy kis i BARKÓCZI op. cit. 42. 3 GUDENUS 1999, 47. Az Újság c. lap (1910. 11. 3., 8) a következőképpen tudósított a temetésről: „Andrássy gróf temetése. Ma délelőtt temették el a krasznahorkai családi sírboltban a családja, barátai és tisztelői őszinte gyászára oly korán elhunyt kiváló fiatal mágnást, Andrássy Károly gráfot. ... A holttestet este szállították a miskolczi személyvonattal Rozsnyóra. ... Majd kiemelték a vasúti kocsiból a koporsót és elhelyezték a néhai Andrássy Francziska grófnő temetésén először használt üveges gyászkocsira ...az üvegfedelű koporsót egyenruhás erdővédek őrizték. ... Tíz óra előtt érkezett a várba Balázs Lajos rozsnyói püspök fényes segédlettel és a templomban elvégezte a beszentelést. A megható szertartás után az uradalmi erdőtisztek bevitték a koporsót a szomszédos nemzetségi sírboltba és a most elhunyt ifjú gróf koporsóját nagyatyja, a vasgróf és Andrássy Aladár gróf koporsói közé helyezték". 101
