Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

Szita Szabolcs: Deportálás a Csillagerődből 1944 őszén

ben feltehetőleg minden felelősség áthárításaként - szerző megjegyz.] a komáromi m. kir. honvéd kémeihántó osztályhoz is fordult), „nehogy megtörténhessen az, hogy a m. kir. honvéd vezérkari főnök letartóztatást intézetében levő kb. 6000 - 7 000 főnyi kommunista fogoly és a katonai internáló tábor, illetve a különböző zsidó munkásszázad alakulatok foglyai tovább is nagyobb számban megszökve partizánalakulatként léphessenek fel a Bakonyban vagy a Komárom környéki erdőségekben az arcvonal háta mögött"}

2 November 24-én a rendőrség székesfehérvári körzeti felügyelőjének újabb jelentés készült. Ebben a 20-án közölt helyzetkép kiegészítéséül a komáromi rendőrkapitány jelentette, hogy ,f. hó 22-én a korareggeli órákban a komáromi honvéd állomásparancsnokság 150 főnyi honvédcsapat közreműködésével a kérdéses vágdunai 3 szigeten és az ún. partosújtelepi részen bujdosó kommunista partizánok kézrekerítése végett a hajtó razziát megtartottam, de eredményre nem vezetett. Az állítólagos fegyveres partizánoknak nyoma sem volt, csupán a cigánytelepről állíttatott elő több csavargó cigány, akik közül tíz egyén a fennálló bizalmas rendeletek értelmében a komáromi Csillagerődbe szállíttatott védőőrizetbe vétel végett. "

23 A „partizánrazzia" tehát nem hozott eredményt, sovány vigaszul tíz romát az erődbe hurcoltak. A rendőrkapitánynak az Államvédelmi Központhoz, a Belügyminisztérium VII. osztályához, és más szervekhez intézett jelentése alapján tehát november derekán hat-hétezernyien zsúfolódtak a Csillagerőd kazamatáiban. A visszaemlékezések pedig arról szólnak, hogy aki nem fért be, az erődfalak szorításában, szabad ég alatt vegetált. Szálasi Ferenc kormánya és az illegalitásból előjött, felfegyverzett Nyilaskeresztes Párt- Hungarista Mozgalom tagjai a német igényre felújított magyarországi deportálásban készségesen segédkeztek. A hatóságok figyelme a hazánkban valamiképp meghúzódott francia állampolgárokra is kiterjedt. Többüket őrizetbe vették, november elején pedig a magyar munkaadók utasítást kaptak a francia alkalmazottak elbocsátására. Az utóbbiaknak Komáromban való jelentkezést rendeltek el, hogy „a közeledő szovjetcsapatok elől biztonságban legyenek"

24 Az intézkedéssel szemben a franciák zöme az illegalitást, a bujkálást választotta. A Komáromban önként jelentkezőkre nincs adat. A vonaton Komáromba szállított cigányok tömegét a nagyrészt Baranya, Zala, Vas és Sopron vármegyék járásaiból, a csendőrség által razziákon összegyűjtött családok tették ki. Ilyen hatósági akciókra került sor Újpesten, Csepelen, Pesterzsébeten, Kispesten, Rákospalotán és Budafokon. A főváros környékiek egyik gyűjtőhelye az újlaki (Óbuda) téglagyár volt. A deportálásra szánt tömegbe kerültek volna a győri rendőrök által „politikai okokból" összeszedett, a polgári társaságokat szórakoztató, ismert cigányzenészek 22 HARSÁNYI 1969, 618. 23 M. kir. Rendőrség komáromi kapitánysága Szig. biz. 92/7-1944., Közbiztonsági helyzetről jelentés. Közli EMBER 1984. 2/

> FMM 85. 337