Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)
H. Kelemen Márta–Merczi Mónika: Az esztergomi Várhegy 1934–38. évi ásatásának későkelta és római kori kerámiája
Horváth F. számos töredéket talált a Várhegy későkelta anyagában, valamint a Tokod-Erzsébetakna-i és Úny-Baráthegyi dűlő-i korarómai telepek 64 anyagában. 3. A többnyire függőleges állású, vagy kissé kihajló, szegletes v. íves végű peremű, széles szájú, ujjbehúzással hornyolt nyakú fazék lehet díszítetlen (IX. t. 3.), vízszintes-íves fésűs díszű (IX. t. 2.) vagy a vállán ferdén bevagdosott sormintás (IX. t. 4.) A Tabán-Gellérthegy anyagán kívül számos esztergomi és Esztergom környéki töredéket 66 gyűjtött össze Horváth F. A grafitos kerámiát utánzó, behúzott peremű, hordóalakú fazekak formája jól ismert egyrészt a szomszédos Szlovákia területéről, másrészt Pannónia D-i részéből is. A szlovákiai anyag kapcsán K. Piéta a grafitos kerámiát utánzó behúzott peremű fazekakat a Puchov kultúra hallstatti gyökerű, tipikus edényfajtájának tekinti. 67 A dél-pannoniai anyagot, elsősorban a gomolavai erődített telep anyagának l2 C 1/r es vizsgálatokkal és stratigráfiai adatokkal támogatott kronológiai besorolása alapján hasznosíthatjuk. Eszerint a hornyolt nyakú fazekak a Kr.e. 2. sz. 2. felétől a Kr.u. 1. sz. 1. feléig fordulnak elő, 68 a Kr.e. 1. sz. 2. felétől a korábbi, teljes felületet beborító fésülést felváltja a fésült vonalköteg, a bevagdosásos sordísz vagy a díszítetlenség. A Kr.e. 20-Kr.u. 45. között fennálló Magdalensberg anyagából a Nr. 69, 71, 77. számú fazekak 69 kapcsolhatók a mi fazekunkhoz. A IX. t. 5. számú fedőtöredék a kagylós anyagú, korongolatlan, ívelt oldalú fedők közé tartozik. Olyan korarómai telepeken 70 tűnik fel, ahol a fenti fazekak is megtalálhatók. Az 1934-38. évi ásatásból származó római amphorák már korábban publikálásra kerültek, ezért nem tartjuk szükségesnek a darabok behatóbb tanulmányozását. Az anyagot csupán a teljesség kedvéért mutatjuk be újra. Amphoráink közül a XII. t. 7-8. számú darabok a legkorábbiak. A Baldacci III. a formájú Észak-itáliai-istriai amphorák közül a LAEK-DI bélyeges amphora az istriai birtokos C. Laecanius Bassus dél-istriai, fasanai műhelyéből származik. Claudius korában, de legkésőbb Vespasianus koráig került Solva legkorábbi katonai táborába. M HORVÁTH 1998, 67-68, I. típus, 2. csoport. M BONIS 1969, 191. Abb. 13, 16.; 14, 16.; 15, 17.; 19, 18.; 22, 3.; 19, 13.; 42, 12.; SO, 15.; 57, 13. 66 HORVÁTH 1998, 67-68, I. típus 3- csoport: Esztergom-Deák F. utca, Széchenyi tér, Szentgyörgymezű, Tokod-Szorosok, Tokod-Erzsébetakna, Úny-Baráthegyi dűlő. 67 PIÉTA 1982, 89. 68 JOVANOV1C 1988, 198., a nagyszámú darab felsorolásától eltekintünk, HORVÁTH 1998, 68. - részletesen felsorolja. w SCHINDLER-KAUDELKA-ZABELICZKY-SCHEFFENEGGER 1995, 181-182., Abb! 6. 7» HORVÁTH 1998, XVII. tfpus, 3. csoport; Kesztölc-Tatárszállás, Tokod-Erzsébetakna, Úny-Baráthegyi dűlő. 45
