Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)

Vékonyné Vadász Éva: Az észak-dunántúli mészbetétes kerámia Esztergomi alcsoportjának települése Dunaalmás–Foktorokban

hasukon keskeny éles, ferdén bevagdalt körbefutó bordával; 8. tábla 4.; 9- tábla 7.: hengeres nyakú korsók egyszerű, vonalas díszítéssel) igen jó párhuzamokra leltem a Tatabánya-bánhidai és a nyergesújfalui temető közölt anyagában.

46 A kirajzolódó időszakba jól illeszkedik egy aunjetitzi csésze töredéke (9. tábla 6.), az alsó és felső szint érintkezési rétegéből előkerülve. A kiemelten ismertetett leletek azt jelzik, hogy házunkat egy olyan közösség építette és használta először, melynek tagjainak kézművességében még igen erősen éltek a kora bronzkori tradíciók. A leletanyagban egész a Makó kultúráig visszavezethető formák mellett igen jól érzékelhetők a hatvani, Hatvan-tokodi, kisapostagi és késő harangedényes hagyományok. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy a leletanyagnak megközelítőleg felét teszik ki a már kifejlett mészbetétes edényművesség edénytöredékei. Ezek alapján a mészbetétes kerámia kultúrájának kialakulásában egy előrehaladottabb fázisban járunk, melyet én a középső bronzkor 1. végére - még a 2. periódusba is átnyúlva - keltezek.

47 A kora bronzkori tradíciókat őrző leletek jól bizonyítják, hogy a hasonló leletanyagot tartalmazó szabadtéri objektumok egy részét (pl.: B/2., 3- tűzhely) is a ház építői létesítették, s ők voltak egyúttal első használóik is. Ugyanebbe a korai lakóperiódusba helyezném C/1. pithosz temetkezésünket is. A felső szint leletei A leletanyag bár mennyiségileg nagy, formailag nem mutat nagy változatosságot. A legtöbb cserép nagyméretű fazekakból származik (a leletek kb. 40%-a), ezeket követik jóval kisebb arányban az urna formájú tárolóedények. Feltűnően kevés egy mindennapi használati edény, a tál, s kevés a bögre-, csésze- és korsótöredék, melyeket kicsiny méretük alapján nehéz elkülöníteni. A vázolt képből következik, hogy a KISNÉ CSEH 1999, 82., 2. t. 1-2., 4., 83., 3. t. 2., 83., 4. t. 1-3. Az analógiák számát lényegesen növeli a közöletlen anyag, melynek megtekintését itt köszönöm Kisnének. TORMA 1996, 49., 3. t. 17., 51., 5. t. 4. A kialakulás „előrehaladottabb" fázisát sok olyan leletegyüttes jelenti számomra, melyekben hatvantokodi tfpusú kerámia „érett" mészbetétes kerámiával együtt fordul elő (lsd. erről alább). Ezekben az esetekben mindig felmerül a kérdés: melyik kerámia alapján lehet keltezni - mivel a datálás pontosabb lehetőségét megadó fém hiányzik. Komárom megye területéről eddig csak egyetlen kivételt ismerek, ez Vértesszőlős-Likó telek 2. sírja, melyben mészbetétes urnához tokodi típusú bögre társul (KISNÉ CSEH 1999, 87., 7. t. 1., 88. 8. t.3.), de a leleteket egy letört szárú, ferdén átfúrt gömbös fejű tű kíséri, nyakán sűrű hornyolásokkal (pontos analógiáit lsd: Dunakeszi-Kopolya: KOVÁCS 1989b, 66., Abb. 12. 5-6., 10.). A számos analógia felsorolása itt azért felesleges, mert keltezés szempontjából ezzel a tűvel ismét nem jutunk előbbre: BÓNA 1975, 186-187. Jelentőségét vesztett tipológiai osztályozása óta a magyarországi előfordulások kapcsán a tűvel foglalkozó szerzők megállapítják (lsd. KOVÁCS im. 66.; SZATMÁRI 1997, 70.) hogy e tű használatának „virágkora" bár a RA2 periódus, de mind korábbi, mind későbbi előfordulására akad példa. Ez a statisztikai megállapítás azonban a vértesszőlősi 2. sírt mégis csak megjegyzendővé teszi. 27