Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)

T. Bíró Katalin: Kőeszközök a bronzkorban

Ménfőcsanak-Szeles anyagában (Vaday A. ásatása). Ezeknél a késői, a leletanyag egészétől eltérő kőeszköz-előfordulások esetében mindig felmerül annak a lehetősége, hogy a kőbalta a kelta telepen esetleg nem saját gyártmány, hanem másodlagosan felhasznált őskori darab volt. Bányászat A bányahelyek kormeghatározása különlegesen nehéz feladat. Ritkán marad a kitermelés helyszínén datálható lelet. A későbbiekben intenzíven használt kőbányák pedig megsemmisítik az őskori kitermelési nyomokat. A legjelentősebb nyersanyag kitermelő helyeket pedig igen hosszú időn keresztül használták. Egyértelműen a bronzkorra keltezhető kőbányánk tulajdonképpen nincs, de több bányáról feltételezhető, hogy aktívan használták a bronzkorban is. A sümegi kovabánya anyagát későbronzkori környezetből ismerjük Gór-Kápolnadomb lelőhelyről, és Sümeg határában terepbejárás során későbronzkori (Urnamezős kultúrához tartozó) kerámiával datált műhelytelepet találtunk.

15 Valószínűleg a Farkasrét-Denevér utcai kovabánya életében is jelentős periódus volt a bronzkor, különösen a korai bronzkor. A nyersanyag felhasználási maximumát a későrézkori Badeni kultúra és a korai-középső bronzkori Budapest környéki lelőhelyek jelentik.

16 A szórványos elterjedési adatok ugyanakkor a hagyományos kőkori nyersanyagok (obszidián, radiolarit, limnokvarcit) további használatát is bizonyítják, bár a konkrét bányahelyeket nem tudjuk egyértelműen azonosítani. Csiszolt kőeszköz nyersanyag kitermelést, feldolgozást Pécs környékén

17 feltételezhetünk, de a régészeti anyagból tudjuk, hogy itt is tovább élnek a már megismert hagyományos nyersanyagok, pl. bazalt vagy zöldpala. 15 BÁCSKAY 1995,391. 16 Csepel-Hollandi út, Szigetszentmiklós-Üdülősor: BALOGH 1992, Üdülősor; Százhalombatta-Földvár: HORVÁTH 1997. 17 Makártető, Zóki kultúra: tefrit, SCHLÉDER-BIRÓ 1999. 240