Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)
Poroszlai Ildikó: Százhalombatta bronzkori története a legújabb ásatások tükrében: SAX project és előzményei
Százhalombattán az ásatást megelőzte a prospekció, azaz esetünkben a lelőhely és környezetének talaj fúrásokkal történő felderítése. Varga András 1997-ben és 1998-ban 10x10 m-es hálórendszerben 338 fúrásponton dolgozott, elsődleges feladata volt a rétegviszonyok tisztázása a teilen belül, valamint a plató északi szélén található „lépcső" korának és esetleges rendeltetésének megállapítása. 15 A fúrásokból ennél több is kiderült: megtudtuk a telep kiterjedését, a rétegviszonyokat, a település abszolút vastagságát, a teli kapcsolódását a külső telephez, a külső telep kiterjedését és vastagságát. A teilen belüli lépcső őskorinak bizonyult, sőt feltételezzük azt is, hogy ez a lépcső a sánc elpusztulásának következtében alakult ki. Ezen kívül a település feltételezett központi részén még egy belső korabronzkori erődítési árkot is találtunk, ahol a réteg vastagsága meghaladta a hat métert (2. kép). A földminták rétegtani elemzése során megállapítható a hamu, patics, agyag, faszén váltakozó jelenléte, közülük is a hamu a legjellemzőbb, ami több esetben 5-10 cm vastagságban tiszta hamu rétegként jelentkezett. Az új ásatási felület kijelölésénél figyelembe vettük az új ismereteket, így a 20x20 m-es szelvény a korabronzkori árkon belül helyezkedik el, továbbá helyzeténél fogva csatlakoztatható az 1993-ban félbehagyott 15x20 m-es szelvényhez. Pollenanalízis céljára a téllel szemben levő Csepel-szigeten egy egykori morotvatóban Sümegi Pál végzett fúrásokat. A radiokarbon és pollenanalitikai vizsgálatok alapján az üledékgyüjtő medence környezetében az első emberi hatást és vegetációs bolygatást Kr. e. 3500-tól lehet kimutatni. A pollendiagramon a korabronzkortól a római kor végéig követhetjük a vegetáció alakulását és változását. 16 Az 1998 óta - új módszerek szerint - folyó ásatás ismertetése előtt röviden összefoglaljuk a lelőhelyen korábban végzett feltárások eredményeit. (A részletes összefoglalás: POROSZLAI2000, 13-73). Mint ismeretes, a Duna jobb partján egy löszplatón helyezkedik el a többrétegű bronzkori teli, melyet a Vatya kultúra idején földvárrá alakítottak. 196315 VARGA 2000, 75-8. 16 SÜMEGI-BODOR 2000, 83-96. 100
