Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)

Történelem - Dr. Szíj Béla: Jókai Mór és a képzőművészet

Jókai rajzainak és festményeinek a vizsgálatát az az örvendetes esemény tette ismét időszerűvé, hogy 1985. december 23-án felavatták Pápán a Jókai Mór nevét viselő új Művelódési Házat és annak falain belül az új, korszerű színháztermet A felavatási ünnepség során egy kamarakiállítás nyílt ott Jókai rajzaiból és festményeiből. Az ó műveivel együtt másik két halhatatlan iskolatársának, Orlai Petrich Somának és Petőfi Sándornak öt-öt rajza is a nyilvánosság elé került. (Jókai, Orlai Petrich és Petőfi az 1841/42. iskolai esztendőben a pápai Alma Materben tanult.) A műveket a Petőfi Irodalmi Múzeum vezetői kölcsönözték az ünnepi eseményre, amiért e helyen is köszönetet mondunk nekik. (Petőfi rajzai fénymásolat formájában szerepeltek.) Az új Művelődési Ház avatóbeszédét a megye vezetője Gyuricza László mondta. Három évvel régebben Iszkázon - az 1941 és 1945 között ugyancsak Pápán tanuló Nagy László költőnk emlékházának az avatásakor szintén Gyuricza Lászlóval kezdődött az ünnepi szónokok sora. Mind a két beszédből olyan eltökélt tenniakarás és segítő szándék sugárzott, s mindkettő az esztétikai értékeknek olyan igaz megbecsüléséről tanúskodott, hogy e sorok írója épp a két intézmény láttán és ezeknek az avatóbeszédének a hallatán határozta el: ő is megpróbálja feldolgozni Jókai képzőművészeti munkálkodását. 1881 decemberében már avattak egy kőszínházat Pápán, amely szintén Jókai nevét vette föl. Mesterünk az avató ünnepségen nem volt jelen, de megírta és elküldte Az utolsó prológ című versét, azzal köszöntve a hazai színjátszásért nem kis áldozatot vállaló városnak vezetőit és lakóit. Egy másik pápai öregdiák, Jókai barátja és fegyvertársa, Pap Gábor - a Komáromban székelő dunántúli református püspök - szintén verssel, a Merengés című versével köszöntötte az akkor felavatott színházat. Ugyanabban az esztendőben, vagyis 1881-ben, Komáromban márványtáblával jelölték meg Jókai szülőházát, s akkor is Pap Gábor mondta az ünnepi megemlékezést. Beszédét ismerjük: szövege nyomtatásban fennmaradt. Gyuricza László ugyan nem volt pápai diák, de az új pápai színház avatásakor elhangzott beszédét szívesen megtartjuk emlékezetünkben Jókainak és Pap Gábornak ránk maradt köszöntőjével, illetőleg ünnepi beszédével egyetemben. Ezzel a megállapításunkkal azt a hálaérzetet is szeretnénk kifejezni, amelyet minden pápai öregdiák - köztük e sorok írója - s minden mai és jövendőbeli pápai diák vagy lakos érezhet a megye és város ama vezetői iránt, akik segítették Pápa varosát abban, hogy megteremthesse új Művelődési Házát és a Nagy László Emlékházat A művészi készség, illetőleg a nagyfokú kézügyesség már szüleiben és testvéreiben is megvolt. Ilyenformán ez irányú képességének a fejlesztéséhez az első ösztönzéseket már a szülői házban megkaphatta. Édesapja szépen rajzolt, saját naplójának bizonyos részleteit - humoros epizódjait - rajzokkal illusztrálta. Ó határozottan bízott Móric fiának az adottságaiban, s a gyermek Jókai valóban szorgalmasan és következetesen képezte magát. Sógorának Vály Ferencnek - eddig kiadatlan - naplójában sok olyan feljegyzést találunk, amely megmutatja, hogy a Jókai nevelésére oly nagy gondot fordító Vály méltányolta a gyermekben feltörő művészi hajlamot is, és segítette annak kibontakozását. Jókait ebbéli igyekezetének az emlékei egész életében elkísérték. 1890-ben, 65 éves korában Az én életem regénye című könyvének 6. fejezetében így emlékezett vissza a művészpályára való gyermekkori készülődésre: „Orbán Gábor városi rajztanárnak minden architektúrái tudományát végig kitanultam. . . így fejlett ki bennem a festészet szenvedélye. . . Tizenötéves koromban egy általam rajzolt arczkép (Tóth Fe180