Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)

Turi Róbert: A kisbéri nyelvjárás hangtani vizsgálata

A példák bizony it ják j hogy a kisbéri ü polifonémikus értékű is lehet. — A köznyelvi öl: nyelvjárási ü megfelelés nincs meg minden esetben, az öl>ő változás következik be: gyümőcs, ködök. — A köznyelvi öj [öly] hangkapcsolat M-ben nem realizálódik, helyette ő áll: bőgő, törkő. — A köznyelvi el, ej, [ely] helyett nyelvjárási ü [ül] jelentkezik azokban az -/ képzős igékben, amelyekben az -/ előtti ë tővéghangzó labiális és zártabb ű: csípűnyi 'csépelni', hengerünyi 'hengerelni'. Az í gyakorisága Kny.-i Példák i : álijja 'állítja', élesijjük 'élesítjük és élesítsük', taníjja 'tanítja és tanítsa' stb. Nyj.-i i é : bír 'bér', ebíd,firísz, írik, piz, rit il : szíva 'szilva' Kny.-i/ Nyj.-i Példák i : burittó 'borító', csirásodik, keritt, szálitt stb. A köznyelvivel egyező nyelvjárási i a rí szóban megmaradt. A többi í-re végződő köznyeli egytagú szó helyett a mássalhangzóra végződő tő a használatos: hí helyett hiv, szi helyett szív, de: híta~hitta, ill. szita~ szítta is. Az ó gyakorisága Kny.-i Példák ó : hó, ló, pokróc, tó, vontató ol, oj, oly : morzsó, ódalas, iszó, jászó, kifót 'kifolyt', [olt>] ojt>ót stb. -[sz]or : háromszó, haccó -[k]or : akkó 'akkor', órakkó, -ál : szórna -hoz : szántáshó, vashó Az ol köznyelvi hangkapcsolatnak Kisbéren szóvégeken általában ú vagy ul megoldás felel meg: morzsú~ morzsul, udvaruk udvarul, de lehetséges — főképp toldalékos alakokban — ó-s megoldás is: morzsója, Ufogasója. Az ú~ul megoldás az -/ igeképzők esetében általánosnak mondható: fogasuk fogasul, léhajű~ Yéhajul, parancsuk parancsul, sású^ sásul stb. Az -/ igei személyrag előtt a megoldás általában ó: akuszó 'alkuszol', óvasó, trágyázó. — A köznyelvi oj, [oly] hangkapcsolat helyén néhány ós megoldás: Káró 'Károly', ráspó Nyj.-i ó 151