Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyüszi László (szerk.): Annales Tataienses V. Környezetváltozás, termelés, fogyasztás: a történeti ökológia kérdései. Tata, 2006.

Solymos Ede: A halásztanyák élete

Iából épültek, megszűnt a priées, a legények is ágyban aludtak. A szövetkezetek igyekeztek tartósabb, kényelmesebb épületeket emelni, beton alappal, padlóval. Előbb csak egyszerű rádió, később akkumulátorról működő televízió is került ki. A tolnaiak kéthetenként felváltva jártak haza, ezt a kéthetes ciklust nevezték fircentégnek. Ilyenkor fél napba is beletelt, míg evezővel, vagy vontatva a ladikot, hazaértek. A mesterek elvégezték az elszámolást, kifizették a legényeket, tisztálkodtak, felpakoltak élelmiszerrel, és hétfőn reggel jöttek vissza. Tavasszal és ősszel nappal halásztak, de a meleg idő beálltával, hétfőtől szombatig minden éjszaka hálós halászat volt, így a hal nem pusztult el olyan gyorsan. Naplementekor vacsora, aztán húzták a hálót reggelig. Utána kiterítették a hálókat száradni, mert azok kenderfonalból készültek, és szárítás vagy megfelelő kezelés nélkül hamar elrothadtak. Terítés után lefeküdtek aludni, és délután kettőig pihentek. Addigra megjöttek a kereskedők, a helytől függően kocsival vagy bárkával, és a nagybérlő eladta nekik a fogott halat. Az ezzel járó minden munkát a halászok végezték. Az osztozkodásnak, fizetésnek különböző módjai voltak. A céhidőben a legények hetibért kaptak, a bérlők idejében vagy részt, vagy napszámot, ill. a társak osztoztak. A bevétel háromfelé ment: egy rész a bérlőé, egy rész a szerszámé, egy rész a hálósbanda tagjaié. Járt még az ebédhal is. A bevétel egy részét félretették a bérletre. A halmérés után megjavították a hálót, csónakba szedték és vacsora után indultak halászni, s ez így ment egész héten. A kenderhálók idején időnként újra kellett kátrányozni a szerszámokat, ezt is a tanyán végezték. Ha rossz esztendő köszöntött rájuk, a fogadott halászok nyáron aratni, csépelni mentek, hogy az évi kenyerüket biztosítsák. A bérlők saját földjüket, de inkább szőlőjüket gondozták. Ha a feleségek nem nevelték volna fel a hízódisznót, és nem termelték volna meg a télre való egyéb élelmiszert, gondok lettek volna a család téli ellátásában. A lovaskocsis kereskedők a halásztanyákon vásárolt halat lejegelték, és úgy árusították a környező falvak és városok piacain. A bajai halkereskedők pedig az esetek többségében és a régebbi időben saját bárkájukban élve szállították a halat Bajára és ott így is adták el. Megtörtént az is, hogy a bárkában elpusztult halat lejegelték, és a környező falvak piacain árusították. A halászat eredményessége függött attól is, hogy a halászok előre felkészültek-e az áradásra, apadásra. Vízállásjelentést csak a rádió használatbavétele után tudtak hallgatni, addig a személyhajók parancsnoki hídjáról olvasták le, de elsősorban a természet jeleit figyelték. Ha a csigák felmásztak a fákra, áradást jeleztek, és ott álltak meg, ahol a víz szintje lesz. A vadkacsák magasabbra rakják fészküket, ha magas vízállást éreznek. A kanalasgémek megjelenése hosszantartó és magas vízállást jelent. Természeti jel volt az is, hogy a nefelejcs és egy, a repcéhez hasonló sárga virág hol nőtt ki. Ennek a két növénynek a fennmaradását az biztosítja, hogy a virágmagvakat térdig érő vízbe hullajtják el. Ha a csillagokat nagynak látjuk, csapadékos időt várhatunk. Ha a holdnak udvara van, eső lesz. Hideg időre számíthatunk, ha a csillagokat kicsinynek látjuk. Ha a madarak, mintegy menedéket keresve nekiszállnak a konyha ablakának, érzik a hideg idő közeledését. Havat várha102