Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 4. (Tiszaföldvár, 2010)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Bagi Gábor: A Vezsenyiek és utódaik földesurasága a nagyvázsonyi uradalom tiszazugi részein a XIV-XVI. században

TISZAVILÁG TV. I. A Vezsenyi birtokok története a birtokos család megjelenése előtt Pillanatnyilag nagyon nehéz meghatározni, hogy mikortól jelentek meg a Vezsenyiek a Tiszazugban. A helyzetet bonyolítja, hogy sokáig a Vázsony főúri nemzetséget a jóval később megjelent Vezsenyi családdal azonosították, ám ez — mint egyértelműen kiderült — tévedésnek bizonyult. Wertner Mór és Karácsonyi János kutatásai alapján elmondható, hogy voltak ugyan olyan falvak és puszták, amelyeket előbb a Vázsony nem tagjai, illetve később a Vezsenyiek birtokoltak, ámde ezeknél minden esetben egyértelműen bizonyítható a Vázsony nem magszakadása, illetve a királyi adományozás. A kérdés megoldását ugyanakkor még inkább nehezíti, hogy a magyar történeti irodalom a Vázsony mellett még külön egy Vezseny főúri nemzetséget is elkülönített. Ennek létezésére azonban mindössze egyetlen adat ismeretes, amikor 1327-ben Abádi István özvegye, Vezseny nembeli Kozma lánya nyugtatta Szentimrei Lorándot a mai Abádszalók melletti Pályiszentgyörgy (utóbb Pusztaszentgyörgy) felől.

2 Hogy a Vezseny nemzetség léte megfelel-e a valóságnak, arra vonatkozóan nincsenek valamirevaló elképzelések, ám magának a családnak a leszármazása jól nyomon követhető. Az 1305 után feltűnő és gyorsan megerősödő Vezsenyiek bizonnyal a Károly Róbert alatt feltörő és pozíciókat szerző új nemesi elit tagjai közé sorolhatók. Birtokaik pontos felsorolása azonban csak a XV. század második felétől ismert, éppenséggel a család fő férfiágának kihalása kapcsán. A korábbi időszakokra inkább csak visszakövetkeztetni lehet ennek alapján, ami azonban koránt sem problémamentes. A csak leánygyermekekkel rendelkező Vezsenyi László halála után, 1473. január 8-án annak egykori birtokaihoz a Veszprém megyei Vázsonykő vára, Vázsony, Csepel, Bakonyherend, Bamag, Nagyszőlős és Kerta faluk, a kisszőllősi részbirtokok, valamint Külső-Szolnok vármegyében Abony, Paládics, Tószeg, Bög, Kécske (Tiszakécske), Kürt (Tiszakürt) és 2 KARÁCSONYI János 1900. 1051. 3 LUKCSICS Pál 1935. 66—68.; BENEDEK GyulaSas (Tiszasas) faluk, Vezseny, Bekenye és Kerekegyház falvak fele, a vezsenyi és várkonyi vám- és révjövedelmek negyede, valamint Csanád megyében Hegyes és Hollós puszták tartoztak.

1 A XVI. század elején még olykor még az uradalomhoz tartozónak említették Nagyrévet, ám ez vagy tévedésnek tekinthető, vagy pedig valamiféle ideiglenesen árendált birtokrészre vonatkozhatott. A nagyvázsonyi váruradalom felsorolt alkotórészei közül Abony, Tószeg, Kürt, Sas, Vezseny és Várkony azonosítása nem jelent nehézséget, mivel napjainkban is létező, önálló településekről van szó. Bög puszta helye is meghatározható, mivel az a Tiszakécskétől északra fekvő, Tisza melletti Tiszaböggel egyezett. Paládics ma Tószeghez tartozó puszta, míg Bekenyét, vagy Bökönyét Vezseny határában lehet lokalizálni. Itt persze az is elképzelhető, hogy egy Bökény nevű birtokról van szó, amelyből Külső-Szolnokban több is ismert. A legproblémásabb településnek azonban egyértelműen Kerekegyháza tekinthető, mivel a Közép-Tiszavidék középső részén ebben az időben többet is említettek. Nem lehetetlen, hogy a mai Jászkerekegyházával azonos, bár Törökszentmiklóstól délre is megemlékeznek egyről, még a XVIII. század elején. Emellett nem zárható ki az sem, hogy egy Tiszazugban fekvő, igen korán elpusztult, kisebb településről lehetett szó. Annyi azonban bizonyos, hogy a Vezsenyiek a későbbiekben a fő tiszazugi birtokaikat jelentő Tiszakürtöt és Tiszasast a XIV. század közepén még nem tartották a kezükben. A Rátold nembeli Nagy III. Leusták egykori nádor ugyanis — aki feltehetően az 1303-1307 között említett Loránddal azonos — ezeket megkapta érdemeiért a királytól, de még 1342 előtt, utód nélkül elhalt. I. Lajos király felesége erre az özvegyet 1348. augusztus 23-án védelmébe vette, és egyben kijelentette, hogy Tiszasas és Tiszakürt birtokok haszonélvezetében mindenki ellenében megvédelmezi.

4 Az oklevél kiadásának bizonnyal az volt az oka, hogy ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária 1998. 284—285. 39