Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 4. (Tiszaföldvár, 2010)

LOKÁLPATRIÓTÁK TOLLÁBÓL - Németh Gyuláné Kalóz Márta: Séták Tiszaföldváron 1939 - 40 környékén

LOKÁIJ'ATRIÓTÁK TOLLÁBÓL a lakóház egyik helyiségében működött az ószőlői posta (postamester Koroknay Irén). A szövetkezet épülete ma már nem áll, a lakóházat is átépítették. Két házzal kell tovább mennünk és a Komondi Imre üzlete előtt állunk. Itt volt a buszmegálló és a Shell benzinkút egy kútfővel. A ház udvarán cséplőgép állt, amely a Temesvári családé volt. (Komondi Imréné Temesvári lány volt.) Komondiék után sorban a következő házak, Tóth Lajos autó-motorszerelő. A házban két üzlethelyiség. Az egyikben autó- és motoralkatrészeket lehetett vásárolni, a másikban a feleség (Plavecz Julianna) rőfös és rövidárú kereskedése. Saját készítette konfekció árút is lehetett kapni nála. Tóth Lajos halála után fia ifj. Tóth Lajos folytatta apja munkáját haláláig. Ma már az üzlethelyiségek nincsenek meg, a házat az itj. özv. Tóthné lakja. A szomszéd ház a testvér Tóth Gyuláé volt. Temetkezési vállalkozó és asztalos szakmában dolgozott fiával együtt, aki apja halála után az asztalos mesterséget folytatta. Háború után egy ideig ebben a házban volt a postahivatal az erre a célra megfelelően kialakított két helyiséggel. Ma már csak lakóház. Szabó Sándor borbély mesterék háza következett. Ennek a háznak volt egy különlegessége, a borbélyműhely és lakórész közötti szárazbejárat. Talán az egész községben sem volt másik ilyen ház. Szabó borbély után a Szabad Nép Tsz vette birtokba a házat iroda céljára. Elég változatos sorsa volt a következő háznak. Távoli emlékeim határán egy hentes üzlet működött benne. Tóth Lajosné mérte benne a húst. O nem azonos az előbbi egyik Tóth Lajosnéval sem. A törékeny, mosolygós asszonyt egy sorscsapás miatt mindenki megismerte a községben. Pilóta fia lezuhant és meghalt. A hősök temetőjében van a sírja. Ennek a hentesüzletnek a helyére telepedett át a Kisdombiék kocsmája, miután megvették ezt a házat. A háború után azt hiszem, hogy államosították, mert egy ideig orvos lakás volt és rendelő a kocsma helyén. Dr Tarnai és családja lakott benne. Ezután a Szabad Nép Tsz irodája, majd kollégium lett és most a Tiszaföldvári Víz- és Csatornaművek Székháza. A következő ház a Kisdombiéké volt. Előbb ennek az egyik végében volt a kocsma, a másikban vegyesbolt. Csak az érdekesség kedvéért említem meg, hogy ennek a háznak a helyén most szép, új épületben kis vegyesbolt van, melynek tulajdonosa Tóth Lajosné, aki egyik eddig említettel sem azonos. Gellér Mihályék rőfös és rövidáru üzlete következik, melyet már előbb két helyen is említettem. Háború után ezt az üzletet sem tudták fenntartani. ÁFÉSZ élelmiszerbolt, később olcsó ruházati bolt, majd bálás ruhabolt céljára adták bérbe. Ma a ház is, az üzlet is üres. Az Iskola út sarkán id. B Nagy Ferencnek volt hentesüzlete, melyet halála után a fia vett át tőle. Ma is hentesüzlet, de már egy a családhoz nem tartozó hentes bérli. Az id. B Nagy Ferenc gyakran megfordult a mi üzletünkben. Tőlünk vásárolta a hentesárukhoz szükséges rizst, fűszereket, stb. Nagyon szeretett beszélgetni, viccelődni. Erre apukám is mindig kapható volt, ha nem vásárolt sok vevő az üzletben. Egy ráérős beszélgetés alkalmával B Nagy bácsi a következő feladványt mondta el: „hogy lehet kimérni a méteres szál kolbászból 11 darab 10 cm-est?" Apukám természetesen azt válaszolta, hogy sehogy. „No ez nem így van, gondolkozzon el rajta Kalóz úr, mert meg lehet csinálni." Ha legközelebb jövök, majd megkérdezem, hogy meg tudta-e oldani a feladatot." Legközelebb azonban az inast küldte bevásárolni. Apukám cselhez folyamodott és feladta a kérdést az inasnak, mintha az ő szakmai vizsgáztató kérdése lenne. Az inas nagy öntudattal felelt, tudja ő ezt is. Ferdén kell a kolbászt darabokra vágni, és mindkét végén a hosszú részhez kell a centit tenni. Apukám komoly képpel megdicsérte a gyereket, hogy milyen sokat tud már a mesterségből és várta a fejleményeket. Az inas visszaérve elmesélte a mesternek a nálunk történteket. Az mondott egy cifrát és azt: „remélem, nem mondtad meg neki." Az inas nem értett semmit az egészből és csodálkozva közölte, hogy bizony ő megmondta. A következő bevásárlásra maga jött a főnök és apukámmal együtt nevették, hogy járt túl az eszén a kolbász szeletelés kérdésében. A boldog békeidőben ilyen és ehhez hasonló ugratások tették vidámabbá a mindennapi életet. Az Iskola út sarkán a Gombár István kovácsműhelye volt. Most zöldséges bolt céljára bérelik. Ugyanezen a telken a háború után kis házacskát építettek, melyben férfi és női fodrászat 122