Béres Mária szerk.: Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 3. (Tiszaföldvár, 2008)
ÉRTEKEZÉSEK - Szikszai Mihály: A Tiszazug kapujában (Tiszaföldvár közlekedéstörténete)
rév működhetett, illetve csak ott szedhettek viteldíjat, amelyet királyi adománylevél szentesített. Az újkorban a révjogot az 1890. évi I.t.c. szabályozta, a révekre a legfontosabbak a 71 § útmutatásai. Ez intézkedett, hogy azokat a réveket és hajóhidakat, melyeket hajózható folyón létesítettek minden esetben hatósági engedélyhez kellett kötni. Minden közhasználatra szánt révet, hajóhidat a forgalomba helyezés előtt az elsőfokú hatóság és az államépítészeti hivatal megbízottjának a részvételével vizsgálat alá vettek. Tiszaföldvár vízi közlekedésének történetében fontos szerepet játszott az északra elterülő Tiszavarsány, ez a ma már nem létező helység. A középkorban ugyanis itt volt a Tisza egyik jelentős vízi átkelőhelye. Tiszavarsányt először 1075-ben említik, pontosabban annak területét, és az ott élő, magyarsághoz csatlakozott, majd abba fokozatosan beolvadó, feltehetően alán néptöredékeket. A krónikákban Várkony és a túlparti Varsány neve valószínűleg keveredik, így feltételezhetjük, hogy a Tisza jobb partján feküdt Várkony, míg a rév túlsó oldalán, a bal parton Varsány. A bécsi Képes Krónika említi először Tiszavárkony nevét, az 1059-ben lejátszódott várkonyi jelenettel kapcsolatban. Ekkor I. András király uralkodott, és szokás szerint az ország másik részét testvérének, Béla hercegnek adományozta, aki András halála után örökölte volna a trónt. Andrásnak azonban fia született, és így a királyságot Béla elveszítette. A krónika szerint a király és a herceg Várkonyban találkoztak, és itt András választást ajánlott Bélának a korona vagy a kard, azaz a királyság illetve a hercegség tekintetében. Miklós ispántól azonban Béla megtudta, hogy amennyiben a királyságot választja, akkor megölik. Ezért a kardot választotta, látszólag lemondva a királyságról. A krónikából nem derül ki egyértelműen, hogy Tiszavárkony ez a helyszín, mivel az ország területén több Várkony nevű hely is létezik. Emellett az is kérdéses, vajon nem a tiszavarsányi rév várkonyi oldalán történt-e a találkozó. 1098-ban Kálmán király és Almos herceg vezették a Tiszához csapataikat. Álmos a hercegség hadaival felvonult Tiszavárkonnyal szemben, a Tisza bal partján, míg Kálmán a seregével a jobb parton állomásozott. Közöttük a folyó képezett akadályt. Végül nem került sor összecsapásra, mivel a főurak nem akartak egymással harcolni. 1 1301-ben Vencel cseh király révjével együtt, Kokas mesternek adományozta Várkonyt. Az Anjouk korában — Abád Fegyvernek melletti révjének átmeneti megszüntetése miatt — Várkony ismét fontos hely lett. Nagy Lajos Fegyvernékre és Várkonyra vonatkozólag parancsot adott — Domoszlói Gergely fia Miklós hevesújvári comes kérésére — a kereskedőknek és utazóknak, hogy a várkonyi tiszai révet és a fegyverneki vámot el ne kerüljék. 1459-ben Mátyás király a Tisza melletti Várkonyban időzött az oda rendelt nagybátyjával, Szilágyi Mihállyal, a kibékülés reményében. Mátyás 1461-ben erdélyi útja alkalmával ismét felkereste a területet, de ekkor Szolnoknál kelt át a Tiszán és Varsányban időzött egy darabig. Varsány 1514-ben a Dózsa-féle parasztháború során is fontos szerepet játszott. Pest - Szentfalva — Cegléd — Tiszavárkony — Kengyel — Mezőtúr — Gyula — Apátfalva illetve Nagylak útvonalon haladt Dózsa főserege. A Tisza folyón történő átkelésben a halászok segítették őket. Dózsa Varsánynál összetákolt hordókból, tutajokból, láncokból még a víz színére is fektetett egy tutajhidat. Szapolyai János király 1533 őszén Budáról körútra indulva október 31-én érkezett Temesvárra. Néhány nap múlva Lippa, Gyula és Mesterszállás érintésével haladt tovább, majd Tiszavarsány felé folytatta útját. Itt a rév közelében találkozott a Török Birodalom központjából érkező Grittivel, akit korábban kormányzójának nevezett ki. 1541. szeptember 18-án Izabella királyné Budáról három főúrral (köztük Fráter Györggyel) a csecsemő János Zsigmonddal, és a Szent Koronával elindultak Lippára. Tiszavarsánynál keltek át a Tiszán, majd Kunszentmártonon keresztül haladtak tovább Erdély felé. A rév még a XVIII. században is jelentős marhahajtó és átkelőhely volt. A révtől a 1 HAVASSY Péter: Adatok a Tiszazug Mohács előtti történeti földrajzához. In.: 10 éves a Tiszazug kutatása. Szolnok, 1981. 43. o.
