Varga Lajosné temetésén elhangzó megemlékezések (1996) / 651-653-1996
Tyihák Ernő: Dr. Varga Lajosné temetésén elhangzó megemlékezés
TZfi'ka'k S-rn<=> Tiszaföldvár, 1994. december 27. 13h Kedves Gyászoló Család! Gyászoló Gyülekezet! Gyászoló Barátaim! Megrendültén állunk mi tiszaföldvári diákok dr Varga Lajosné, szeretett tanárnőnk, Joli néni ravatala előtt. Gyászolunk mi tiszaföldvári diákok, akik akkor teremtődtünk, amikor gimnázium létesült ezen a tájon. Közel 50 évvel ezelőtt néhány nagyszerű ember hívó szavára a környező szép falvakból elindultak a tanulni vágyó lányok és fiúk első csapatai, hogy csatlakozzanak a helybéliekhez,s ezzel elkezdődött Észak-Tiszazug kultúrtörténetének legragyogóbb fejezete. Tudjuk milyen ádáz, nehéz politikai és társadalmi viszonyok között vitték véghez az alapítók az alapítás munkáját. Az első évektől Joli néni is cselekvő részese volt e minden nehézségen át is győzedelmeskedő munkának. AranyTbetükkel Íródott ezért neve alma materünk történetébe és diáksziveink örök hálájától övezett kedves, felejthetetlen személye. Az alapítók bölcs alapozó munkája nyomán közel 50 éve Íródik már ez a történet, immár úgy tűnik visszavonhatatlanul, újabb reménységekkel. Kinyílt a nagyvilág, az alma materünkben végzett lányok és fiúk számára, szellemi világító torony lett a gimnázium, ahonnan ellátni az ország és a világ legtávolabbi pontjaira, ahol tiszaföldvári diákok tevékenykednek, s most a szomorú hir hallatára ide sereglettünk az ország különböző pontjairól, diáktársaink képviselőiként is, tanitványi koszorút alkotva az idehaza élő és dolgozó barátainkkal Joli néni ravatala köré. Az alapítók, közöttük szeretett Joli néni és közel 50 év -több pedagógus f nemzedéket is jelentő - munkája van abban, hogy mára egyre inkább olyan kezd lenni számunkra Tiszaföldvár, és reméljük olyan is lesz, mint másoknak Várad, Sárospatak avagy Pápa..Mindezt el és ki kellett mondani a végső búcsú órájában, Joli néni ravatala előtt. Gyászolunk mi tiszaföldvári diákok, szemünkbe könny tolul, torkunkat sírás gyötri, mert a végső búcsú órájában döbbenünk csak igazán rá,hogy kit veszítettünk el Fájdalmunkat az enyhíti, ha felidézzük emlékezetünkben az együtt töltött szép éveket, amikor gondos, serény munkával vezetett bennünket, tétova 651.-Я6.
