Bartha János: Az odorvári táborozás (1955) / 599-1955
Helyi specialitás lehetne a gomba, ha valaki ismerné is azokat,-de így inkább nem kockáztatunk#.. Vizet a közeli /600 in./ forrástól hozunk, kantákban. Itt üzemel egyébként a hideg-hideg vizes fürdő komplexum is. Tüzünk az elszáradt és kidőlt fákból van, amiket azért fel kell aprítani. Egy nap átlagosan 1,5 hl. víz, és fél m. fa fogy el. A szemetet zsákokba gyűjtjük össze, és a tábor végén elszállítjuk, mivel a környék tisztaságára nagyon is vigyázni kell. A Bükki Nemzeti Park területén táborozunk, ami igen nagy kiváltság, bár évente legalább öt helyről kérvényezni kell az engedélyt. A mellékhelységeket a tábor kezdetén megássuk a hegyoldalban. Itt ugyan nincs vízöblítés, de igen szép kilátás van a szomszéd hegyre. A környezetre való tekintettel, csendrendelet van kiadva, rádiót is épphogy lehet hallgatni. Legalább két naponta újság is kerül úgyhogy erre a két hétre sem lehet tökéletesen elszakadni a világtól. Aki mégis egy kis civilizációra vágyik, az legyalogolhat Bükkzsércre. Itt szoktuk elintézni legfontosabb bevásárlásainkat is. A bükkzsérciekkel már húsz év óta hagyományosan jóban vagyunk. Legutóbb egy barátságos nagypályás focimeccsre került sor a falu ifi csapata, és a tábor válogatottjai között. Színvonalas találkozó volt, noha kikaptunk 9:3-ra, de büszkén mondhatjuk, hogy a közönségnek játszottunk. Mindenki jól szórakozott, a nézők túlságosan is. Egyszóval igen emlékezetes találkozó volt, de az utánna következő estébe nyúló ünneplés még emlékezetesebb. A tábor igazi sport profilja azonban a barlangászat. Csoportunk tagjai többnyire iskolánk tanulói és tanárai közül kerülnek ki. Olyan nagyon sokan nem vagyunk, kb. 500-an vettek részt az eddigi táborokban. Általában 40-en vagyunk egy évben az "odoros" táborokban. Túljelentkezés viszont nincs, évente az utóbbi időkben csak 2-8 fővel leszünk többen. Ez ahhoz viszonyítva, hogy az Alföld közepén, de az egész országban is ez az egyetlen olyan iskola melynek ilyen lehetőségei vannak, nagyon kevés. Pedig a csábítgatást már ősszel elkezdjük, diavetítésekkel, élménybeszámolókkal, szakaai bemutatókkal /lásd: ereszkedés kötélen az iskoll tetejéről/. Mégis, a visszajáró öreg diákok többen vannak mint az "újjoncok". A kezdő barlangász élete ugyanis az "újonc" korral kezdődik. Aki elszánta magát,hogy júliusban néhány hetet Odorváron tölt, az először megismerkedik néhány nappal az indulás előtt a felszerelésekkel, a pakolgatás-tisztogatás-szelektálás keretei között. Fenn a táborban, egyelőre a felszínen, megtanulja a mászógépek használatát, leereszkedik és fölmászik egy néhány tíz m. magas sziklafalon, elsajátítja a lenti íratlan szabályokat, majd bekerül egy munkacsoportba a barlangban. A tábor vége felé kiderül, kerülhet-é sor arra, hogy barlangásszá avassák... /Folytatása következik.../ TI
