Botka János: Hagyományos búzatermelés Csépán (Csépa, 1969) / 0123-1971

állatokkal, leginkább lovakkal forgattattak, A könyöktengelyből négy erős rud ágazott ki, ogyaást>1 olyan távlóságra, hogy a lovak közé férjenek, A rudak végéro voltak szerelve a hársfák, melyekhez akasztották az istrángokat, A tengelyből még négy vasi pálca io ki Igázott a lovak fejével egy magasságban, izekhez volt kötve a lovak fojo, hogy ne menjenek más irányba. Igy a vaspálcák irányították, vezették az állatokat és kényszeritették okot áliandó korforgáüru, Hasonló volt o* a kéziorővel történő aer,:

á vagy bolondk. co

i nieghajtúc&oz. A lovaknak ogyformán kellett huaniok, hogy a gép egyenletesen járjon, Erre a könyök*tongely végén ülő lóhajtó ügyelt. Az állatokat félnaponként cserélték, délelőtt éo délután is 4-4 dolgozott. Időnként, mikor a fáradtság jelzéseként nagyon integettek fejükkel, megitatták őket, Sokszor a gép állításakor io pihenhettek. Ennél a csáplósi formánál, a nem teljesen egyenletes < a gyengébb meghajtás miatt, az etető csak félkéváket ereszthetett a dobba, különben a gép könnyen lefult volna és szaggatottá tette volna a gép járását, A későbbiek során, körülbelül az első világháborútól a húszas óvok végéig a tüzeo r.é

p volt használatos. Itt a moghajtást a kazán, oslfclőkazú

n szolgáltatta, A kazánban szénnel, fával, szalmával, szárral, vonyigévol, minden éghető anyaggal lehetett tüzelni. Akinek nem volt szalmára szüksége minden r>-6. rudast tüzelni vitette. Ezeknek az elterjedése idején, már lógerokban la csépeltek, A továbbiakban egészen napjainkig a traktorral történő meghajtású cséplőgépek terjedtek el, lázeket nevezt k egyszerűen góp

oknek. A gép legfontosabb r,'özeit a törekrázó roet

a. röviden törekrázó vagy törekasztal, <ihonnan a törek kiszóródik, a szalrnr íz

ü? ahonnan a szalma kikerül a i zortiroz 3: ez ogy henger.