Botka János: Hagyományos búzatermelés Csépán (Csépa, 1969) / 0123-1971

-8 1el a gazdák. Ezután még a gépész irányításával az etetők beállították a g#pet és a taaktort, ő a mázsa elhelyezését végezte el, A mázsát pontosan be kellett állítani, amit a gazdák is kUv / lön ellenőriztek. Sokszor alá kellett tenni valamit, máskor a talajt kellett kinyesni alóla, mig mutatói elfogadhatóan vízszintbe kerültek. Azután a soronlévő gazdáktól zsákokat kért, majd fütyült vagy a gépre akasztott vasat verte meg, és ha minden kész volt, kezdetét vette a cséplés, A traktor megindulásakor a gépszijat kézzel is húzták, hogy könnyebben indítsa be, forgassa meg a gépet. Csépléskor fő feladatot a minél kevesebb scemveszteség elérése jelentette. Ennek érdekében a mázsamester óránként ellenőrizte a szalmát, kaiíezole a gép, és a töreket, hogy jól müködnek-e a szelelok. Ha több kalász került a megszokottnál a szalmába, ami főleg nedves gabona esetén fordult elő, szólt az etetőnek, hogy lassabban adagoljon. Ha a törekben sok szemet talált, leállította a gépet, hogy a kis és a nagyszelelőt megigazíthassák. Általában ha a szelelok alacsonyabban voltak, vagy ferdén álltak, sok szem került a törekbe. Munka alatt a gép elején a gabona eresztését és mázsálását végezte. A zsákokba ő eresztette a gabonát, őkötötte be és helyezte a mázsára. Általiban öt zsákkal mértek egy zerre. Persze a soronlévő gazda is ott volt vele és a mérést ő is följegyezte. Az elsőember a tiszta;;ulyt mindig beirta a mázsakönyvbe, ahol majd végül összegezte az elcsépelt mennyiséget, és ez alapjIn vonta ki a géprész

t. A 30-as évektől 1945-ig a oséplóai eredménynaplót is vezetni kellett. Ezzel tudták nyilvántartani, kinek mennyi gabonája termett. A gépnél még egy forgalmi könyv

et is vezettek, ezt viszont már a gépész végezte, amire a gép forgalmi adója szempontjából volt szükséges. \ . / .