Tárnyik István: Beszámoló munkásmozgalmi tevékenységemről (1971) / 109-1971

volt, nemcsak kommunisták vettek reszt oenne, hanem németellenespolitikusok, Írók, művészek és közéleti személyiségek is*

A Magyar Történelmi Emlékbizottság újságban jelentette be megalakulását. Petőfi-jelvényt verettek, és azt sokan hordták, jómagam is hordtam.

Ez a bizottság rendezte meg 1942-ben a oudapesti Petőfi-szooomál megtartott tüntetést.

Leszerelésem után Papp Sándor elvtárssal újból felvettem a kapcsolatot, aki az egyik budapesti illegális utjáüól hazatérve azt a hirt hozta, hogy a Kommunista Párt feloszlott, de egy uj párt, a Békepárt alakult meg, és hogy ezután annak a keuelen belül kell majd dolgoznunk.

Mindjárt meg is kezdtük a szervezőmunkát. Papp elvtárs, mint a Szabad Szó újság levelező tagja tartotta a felső kapcsolatot, ahonnan sajtóterméket és híranyagot hozott, melynek alapján végeztük agitaciós munkánkat.

Ebben az időben a legfőbb agitációs feladat volt a különbéke megkötésének a követelése a kormánytól.

1944. márciusában német csapatok vonultak oe az országba, s vele együtt a Gestapo is. Betiltották az ellenzéki pártokat, mind nehezebbé vált a helyzet. A kommunistákat pédig vadul üldözték. Illegális utón azonban fenntartottam a Kapcsolatot Cser elvtárson keresztül a Szociáldemokrata Párttal.

Végül a letartóztatás helyett 1944. augusztusban behívtak katonának Kiskunfélegyházáira. Annak dacára, hogy rokkantságom révén katonailag alkalmatlan voltam. A laktanyában fel sem öltöztettek katonaruhába, hanem civilben jártam, de leszerelni nem akartak. Két hét múlva mégis úgy sikerült leszerelnem, hogy a zászlóalj pótkeret parancsnokának azt a hadnagyot nevezték ki, akivel a fronton voltam, aki az esetem elmondása után parancsot adott a leszerelésemre. Leszerelésem után az ottani tiszt megmondta, hogy a parancsnoknak vállalnia kell értem a felelősséget, de megsúgja, hogy haza sem érek és újból megkapom a behívót és be kell vonulnom. Ekkor jöttem rá, hogy a priuszom eljutott a katonai parancsnokságra is.

A behívásra azonban sor nem került, gondolom azért, mert néháuy hét múlva a szovjet csapatok felszabadították községünket.- 8 -