Barna Mária - Pusztai Gabriella szerk.: Öltözködési műhelytitkok (Tiszazugi Füzetek 7. Kunszentmárton, 2003)

Pusztai Gabriella: Hét évtized a kaptafa mellett. Szűcs Imre cipészmester műhelye

kerüléséig, 1944-ig cipészműhelyben dolgozott. A mestervizsgát Zomborban tette le. A katonák lerongyolódott lábbelijeit a fronton ugyancsak rábízták. „Petróleumlámpánál, fűtetlen helyiségben volt olyan nap, hogy egymagam 14 pár bakancsot javítottam meg."

10 1945. aug. 4-én tért haza az osztrák hadifogolytáborból. 26 évesen nősült meg, két gyermeke született. 13 éven át vezette saját cipészműhelyét. 1960. január 1-én lépett be a cipész szövetkezetbe, s másfél évig dolgozott a kollégákkal. 1961 szeptemberétől a martfűi Tisza Cipőgyár alkalmazta. A gyár Magyarország egyik legnagyobb könnyűipari üzeme volt 4000 dolgozóval. Szűcs Imre 22 évet töltött cipészként Martfűn. Háromszoros kiváló dolgozóként ment nyugdíjba. Ma, 82 évesen cipőt javít Zrínyi utcai házában. A cipészműhely Szűcs Imre 1946-ban a főutcán nyitotta meg műhelyét. Az indulás nem volt egyszerű. Nyáron aratni és csépelni járt, hogy keresetéből önállósíthassa magát. Pesten egy kereskedésben 40 pár kaptafát vásárolt. A házat azonban hamarosan eladták, s ezért a Zrínyi utcában, 60 méterre a főutcától bérelt egy kis helyiséget havi 40 forintért. Az utca felől üveges Szűcs Imre cipészműhelye (Holló András rajza) 10 Szűcs Imre visszaemlékezése 2002. febr. 19.