Tiszaföldvári Hírlap, 1991 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1991-11-01 / 11. szám

1991. NOVEMBER TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 9 Tisztelt Olvasó! A környezetvédelem, mint tár­sadalmunkat érintő fontos problé­makör megoldandó feladataink sür­gető volta okán szántam rá magam arra, hogy gondolataimat és e té­makörben szerény ismereteimet e lap hasábjain önnel megosszam. Célom, hogy felkeltsem érdek­lődését e probléma iránt, segítsek megismerni és értelmezni a „kék” bolygót, a földet és szőkébb környezetünket mind jobban terhelő,.kórokokat és a gyógyítás" lehetőségeit, módszereit. Nem célom a teljességre való törekvés, hiszen a témakör hatal­mas, bonyolult rendszer, melynek elemeivel szaktudományok fog­lalkoznak. Tervezett sorozatom keretében csak a lényegesebb ele­meket szeretném kifejteni. írásom, ha önben gondolatokat ébreszt, már elértem célomat. Mottóm egy idézet, Alekszej Jab­­lokov: A fejlődés regénye című könyvéből: „Első pillanatra úgy tűnik, hogy napról napra, évről évre ugyanazok a növények, állatok vesznek körül bennünket: a mezőt zöld szőnyegként ugyanaz a fű borítja, a virágokra nektárt keresve ugyan­azok a méhek szállnak, ugyanazon A bolygó még „kék ahol élünk, a neve még FOLD - de meddig? GONDOLATOK KÖRNYEZETÜNK VÉDELMÉRŐL madarak énekét halljuk. Az em­bernek eszébe sem jut, hogy mind­enélőlény állandó fejlődésben van. Ám az élővilág látszólagos vál­tozatlansága megtévesztő, mint az, hogy az égbolton a Nap forog a Föld körül. Csak néhány példát mulattunk be arról, milyen folyamatokjátsződ­­tak le, szinte a szemünk láttára, az emberiség egy-két nemzedéke alatt, hogyan változtak meg az állatok, a növények és a mikroorganizmusok, melyek velünk együtt élnek a Föl­dön, és amelyek nélkül az ember élete sivár, unalmas és valószínű­leg egyszerűen lehetetlen lenne". Bolygónk életkora - az emberi élet léptékével mérve - hihetetlenül nagy idő, 4,8 milliárd év. A szem­léletesség kedvéért bolygónk korát határozzuk meg 12 órában. Kevesebb mint fél másodperccel 12 óra előtt, nagyjából 50 ezer év­vel ezelőtt véglegesen kifejlődött az az emberi faj, amelyhez mi is tartozunk: a Homo Sapiens, az ér­telmes ember. Ez ideig azonban sok minden történt bolygónkon. Követték egymást a földtörténeti korok száz­millió évei. Ez idő alatt kialakultak azélet kezdetleges formái, fantasz­tikus méretű geológiai és klima­tikus változások közepette fejlődtek tovább, melynek koronájaként kifejlődtünk mi, az Ember. Lát ható te hát, hogy az ember földi léte bolygónk életkorához képest parányi, de a társadalmasodott, ro­hamosan fejlődő, ismeretekben egyre gazdagodó ember mostanára határozott lépést tett az irányban, hogy jelentősen károsítsa, netán elpusztítsa mindazt, amit a ter­mészet évmilliók, évmilliárdok alatt az evolúció során megteremtett, beleértve ebbe a saját maga meg­semmisítését is. Az emberi környezetben le­játszódó folyamatoknak hosszú távú hatásai vannak, így környezetünk védelme is hosszú távú komplex tevékenység.Tcrmészeti környe­zetünk megóvása mindnyájunk érdeke úgy a jelenben, mint a jövendő generációk egészséges, biztonságos életvitelében. E tár­sadalmi igények alapján nyilván­való, hogy az. ember egészségét, életminőségét legkedvezőtlenebbül befolyásoló szennyeződéseket ér­zékelhető mértékben csökkenteni kell, ill. a még kielégítő állapotú térségek környezetminőségét meg kell őrizni. Ez a felcdat azonban nem kötött földrajzi határokhoz. A környezetszennyezés globális, földünk egészére kiterjedő problé­ma. Védekeznünk kell, mertelszeny­­nyeztük a talajt amin járunk, mely­be búzát vetünk, melyen gyümölcs­fáink nőnek. . . Védekeznünk kell, mertclszeny­­nyeztük a légkört és fokoztuk ezzel a melegházhatást . . . Védekeznünk kell, mert elszeny­­nyeztük vizeinket, legyen az tenger és óceán, tó, patak, folyó, melyből iszunk s melyben felfedezni véltük eredetünket . . . Védekeznünk kell, mert elszeny­­nyeztük mindezeket komplex módon hulladékainkkal, szeméttel, bűzzel, piszokkal . . . Nyissuk végre ki szemünket, nézzünk körül és kiáltsunk: Állj meg ember ennyi már elég, ne tovább!! Védekeznünk kell tehát! A védekezés eszköztára - jogi műsza­ki - technikai és szervezési le­hetőségek - rendelkezésre állnak ugyan, de hatásuk még nem érvényesül kellő mértékben. Vizsgáljuk meg tehát környezetünk mely elemeit kell védenünk, mik azok szennyezői, károsító elemei, hogyan és mire hatnak, hogyan épül(hct) fel a védekezés rendszere. Mit tehetünk (kell tennünk!) lakóhelyünk környezetének védelmében. Ne a határt és környezetünket... A jelen, amelyben élünk, nagyon sok újat hozott, főleg a vegyipar fej­lődése. Megismertük a mű­anyagkészítmények gazdag skáláját, ezen anyag hasznos találmány, ma hozzátartozik a mindennapi életünkhöz. Jó tulajdonsága, nem törékeny, ha leesik a földre, nem törik darabokra, rugalmas. Most jön, ami jellemző rá, mikor hulladékká válik, nem bomlik szét, mint más szerves anyag, ha földbe kerül, még továbbra egyben marad. Ezen tulajdonsága súlyos, kemény gondot okoz, azt hiszem, az egész fejlett világnak. Ha szétnézünk, bárhol járunk, ott találjuk szétdobálva, minden méretben az utak mentén, parkokban, a kicsiny cukor is abba van csomagol va, eldobjuk, a szél fújja-fújja mindenfelé, a legkisebbtől a lepedőnagyságú fóliasátor darab­jáig. Az újrafelhasználása eddig még nincs kitalálva, megmaradt szemét­nek. Az egy csúnya megoldás, kihord­ják a határba, ledobálják az útmenti árokba dísznek? De a nagy többségünk a tisztességes megoldást választja, alkalmi szállítóeszközzel kiviszi a szemétgyűjtő helyre az ott­honi más hulladékkal. így jött létre az a bizonyos szeméthegy, a viharos szél, amely általában mindig a község felé fúj, hordja vissza. Ezért határozott úgy a képviselő-testület, ezt az áldatlan állapotot meg kell szüntetni most is egységes volt a testület, egy korszerű hulladéklerakó telep elkészítéséről. A munka elvégzésére a szolnoki Keviterv-Akva társaság vállalkozott, ők rendelkeznek ilyen nagy földmun­ka végzéséhez speciális gépekkel. Több ezer m3 földet mozgattak meg, így alakult ki a hatalmas teknő, a védőgát ebből a földből alakult ki. így körül van egy magas töltéssel kerítve. Ebbe a nagy teknőbe kerül a hulladék, külön helyre a szilárd, más helyre a folyékony és egyéb. A védőgát külső része gyorsan növő fával van beültetve, a bejárat kapuval van ellát­va, egy megbízott személy felügyel a lerakásra, ne történjen olyan, ami ed­dig történt: hatalmas betontömböket dobáltak le, alig tudták ezek a hatal­mas gépek a megfelelő helyre igazítani. A munka költsége közel 3 millió Ft-ba került, de elkészültével hosszú távra, 20-25 évre rendeződött a hul­ladék hovátétele. Látható, hogyan néz ki a szép búzavetés, tele műanyag szeméttel. A lényeges dolgot utólag írom, a hulladék lánctalpas géppel tömörítve lesz. Kérjük a lakosságot, a község tisz­taságát közösen óvjuk, ne legyen a község szélén ledobálva a szemét, ne kelljen, de ha szükséges, a jogsza­bályban alkotottat (bírságot) alkal­mazni. Van hely bőven, az miénk, használjuk a lerakótelepet. Kiss Adorján

Next

/
Oldalképek
Tartalom