Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)
1990-12-01 / 12. szám
6 TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 1990. DECEMBER \ Karácsony "És az Ige testté lett, és lakozék miközöttünk, (és láttuk az 6 dicsőségét, mint az Atya egy szülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel, és igazsággal." János evangéliuma 1.14. Különböző korokban és ma is, az emberek különbözőképpen fogalmazzák meg a karácsony lényegét. 40 évig fenyőünnep volt: a maga természeti környezetéből kilépett, mesterséges csecsebecsékkel felékesített, amit használat után a szemétre is lehet vetni. Volt szeretet ünnepe, emlékezni lehet a szeretetet kifejező ajándékra, a meglepetések izgalmára, sütés-főzés, vendéglátás fáradalmára, melyre igazat szól a kedves sláger szava: "Ha elmúlik karácsony, a szeretet lángja halványabban ég." Béke ünnepe is. Volt idő, amikor a lövészárokban egy napra elhallgattak a fegyverek, de csak egy napra, hogy aztán annál riasztóbban pusztítsanak. Karácsony lényét lehetetlen megragadni a fenti ige nélkül, ami kifejezi a szó eredetét. Incamatió = testet öltés. Az Ige testté lett. A Teremtő, világot létrehozó Isten testi, emberi formát vett. Jézus születésének órája a mindenségtörténet rég sóvárgott csillagának órája. A földi világ a bűn miatt olyan reménytelenül el van adósodva, hogy ebből a reménytelen helyzetből csak Istentől jöhet szabadulás, és ez az Isten Fia Jézus, aki mennyei lény, de egyúttal születése által földivé, emberré is lett, aki a világ teremtésénél is közvetített, s aki az egész világot azóta is hordozza, s azért szállt le, hogy végrehajtsa a szabadítást. Lemondott a menny dicsőségéről, hatalmáról, hogy a nyomorúságban lévő emberrel azonosuljon. Belépett az ember veszett helyzetébe, amit a bűn átka okozott, és megmenti azt, az által, hogy lemondva a menny dicsőségéről, a kereszthez vezető földi létet vállalta. Aki ezt elfogadja, annak belép az életébe: újjáteremti, bűnbocsánatot ad, idegesség, zavar helyére békességet, gyűlölet helyett szeretetet, önzés helyett irgalmasságot, az elcsüggedésben reménységet, a lármában, emberi hangzavarban csendet ad. így, ezek által a karácsony a szeretet, a békesség, az ajándékozás ünnepe. Ez az Úr Jézus Krisztus akar megérkezni minden szívbe, minden hajlékba, népünk életébe. így kívánok áldott, boldog karácsonyt minden olvasónknak a Református Egyház nevében Hajdú Lajos lelkipásztor Hajdú Lajosné lelkésznő "Meditáció" magyarok adventje és karácsonya felett Harang csendül, Ének zendül, Messze zsong a hálaének, Az én kedves kisfalumba Magába száll minden lélek. Minden ember Szeretettel Borul földre imádkozni, Az én kedves kisfalumba A Messiás Boldogságot szokott hozni. A templomba Hosszú sorba Indulnak el ifjak, vének, Az én kedves kis falumban Hálát adnak A magasság Istenének. Mintha itt lenn A nagy Isten Szent kegyelme súgna szállna Az én kedves kis falumban Minden szívben Csak szeretet lakik máma. Bántja lelkem a nagy város Durva zaja, De jó volna ünnepelni Odahaza. De jó volna tiszta szívből - Úgy mint régen - Fohászkodni, De jó volna megnyugodni, De jó volna mindent, mindent Elfeledni, De jó volna játszadozó Gyermek lenni. Igaz hittel, gyermek szívvel A világgal Kibékülni, Szeretetben üdvözülni. Ady Endre Az egész világ kereszténysége tudatában és ismeretében az advent eredeti latin értelmezése szerint: eljövetel, várakozás valamire vagy valakire, egyben a "megérkezés" fogalmát jelenti. A négyhetes adventi időszak várakozása után "VALAKIT" mindig várunk! Már majdnem kétezer éve! Megérkezésének jele és ennek a várakozásnak beteljesülése a Bethlehem felett megjelenő csillag fényével valóvá vált: az emberiség tudatában a karácsony eljövetelét jelenti. A keresztyén világ legcsodálatosabb napja Krisztus "megérkezése"! Hosszú évek alatt aggódva figyeltem, hogy ez az ünnep nemcsak keresztyéneknek felemelő érzésű napja, mindenkinek megbocsájtó, belső kényszer által mindenkinek, külsőségekben is kifejező ajándékozó nap, hanem aggasztott, hogy a "fenyőfa" ünnepévé degradálták csak, egy világnézeti parancs alapján. Az egész emberiség, de mi magyarok, különösen adventváró nép vagyunk. Rengeteg csalódás ért bennünket a történelem során, s mindenért kétszer bűnhődtünk. Csak majdnem évszázados számításokban: török uralom; 1848- as szabadságharc; első, majd második világháború, az ehhez tartozó Trianon; jaltai szerződés és ennek következményei: "felszabadítás", 1956, illetve a teljes 45 éves megszállás. "Bal sors akit régen tép..." mondja a Himnuszunk, akinek költője kiemelkedő református egyéniség is volt, a Biblia kitűnő ismerője. Egyetlen nép himnusza sem tartalmaz ilyen elkeseredett gondolatot, egyben adventi kívánságot. Kölcsey felismerte, végig tekintve történelmünk évszázadait, hogy a környező népekkel ellentétben, nekünk, magyaroknak kellett minden vétkünkért, tévedéseinkért kétszeresen megfizetni! Jelenleg is. Szomszédaink némelyikénél tombol a nacionalizmus, téves történelmi háttérrel; kisebbségek elnyomása, területi igények! Tőlünk mindenki a megaláztatások és a megalázások további türelmét várja. Ezért jelentőségében nekünk nagyobb súllyal bír az advent értelme, a várakozás. URUNK! Ezeket a jogos adventi várakozásainkat tedd beteljesülné majd egy igazi "magyar karácsony" eljövetelével, hogy szűnjék meg a megalázás, anyomor és elesettség érzése hazánkon belül és kívül. Hiszen ezért adtad nekünk Krisztus urunkat, hogy a bethlehemi fényesség után életét nekem, neked, a mi hazánknak és az egész emberiségnek feláldozva a Golgotán befejezte. Kérünk, adj nekünk szeretetteljes karácsonyt, békességet és egy boldogabb új esztendőt! "Megbűnhódte már e nép..." Dr. Jakab László
