Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)
99. PÜNKÖSDI KIRÁLYNÉ (Barna Gábor)
A királyné és a menyasszony mindegyik településen hosszú fehér ruhába öltözik, fejére virágkoszorút tesz. A 4., 6. és 26. településen a vőlegényt alakító kislány fiúruhát ölt, fejére sapkát tesz, a 26. községben katonasapkát. Ugyanitt a menyasszony ritkábban magyaros ruhába (fehér szoknya, piros pruszlik, fején párta) is felöltözhet A jászdózsai (4.) csoportban szereplő lobogós felszalagozott, fellobogózott verebélyi botot (a mátraverebélyi búcsúban vett görbebot), a tálcás vagy kosaras pedig egy kis kosarat hordott magával, a kapott adományt (étel, pénz) ebbe tették. A 67. kutatóponton az adományt (szalonna, sonka, sülttök, kalács) a kísérők egyike ugyancsak kiskosárba gyűjtötte össze. A kísérők mindegyike kezében itt egy-egy zöldág (általában fuz) volt. Meg kell jegyezni, hogy a 67. településen a menyasszony arcát kendővel eltakarták. Az említettek mellett a többi szereplő minden esetben ünneplő ruhát viselt. 2. A pünkösdi királynéjárás cselekménye A 67. kutatóponton az adomány átadása után a gazda felemelte a menyasszony arcáról a kendőt, és egy pohár vizet az arcára löttyintett. Ugyanitt az ének és tánc végén termékenység varázsló mozzanatot találunk: a szereplők felugrottak és azt mondták: Ekkorára nőjjön a kentek kukoricája! Diksz. Más kutatóponton egyik mozzanat sem ismeretes. 3. A szokás gyakorlói a századfordulón A pünkösdi királynéjárás szokása a legtöbb településen még a századfordulón, századunk legelején kikopott a gyakorlatból (1., 4., 6., 11., 13., 16., 27., 30.). Az első világháború után már csak a 26. és a 42. községben gyakorolták, ez utóbbi helyen az 1920-as években iskolai ösztönzésre elevenítették fel ismét. A szokás gyakorlatból való kikopásának, fokozatos elmaradásának, s egyúttal társadalmi devalválódásának is mutatója az, hogy a 13. és 14. községben már a századforduló idején is a cigányok gyakorolták. A 26. és 67. kutatóponton informátoraink kifejezetten utaltak arra, hogy a szokást elsősorban szegényebb sorsú gyerekek gyakorolták. Ezeken a településeken az adománygyűjtő funkció felerősödését tapasztalhatjuk ugyanúgy, mint a 13. és 14. község cigány pünkösdölői esetében. 4. A szokás neve A pünkösdi királynéjárás szokásának külön neve nincs (kivéve 16., ahol pünkösdölés néven említik), hanem a köszöntőének első sorával jelölik: mimimamát járnak, mimammát jártak. 5. A pünkösdi köszöntőének Azokon a településeken, amelyeken a szokás gyakorlásának emléke él, mindenütt lejegyzésre került a pünkösdi ének szövegváltozata (töredéke). Mivel legtöbb helyen csak töredékes szövegváltozatok ismertek, alaposabb vizsgálatra nem nyílt mód. Az azonban megállapítható, hogy mindegyik változat ugyanahhoz a típushoz tartozik. Az alábbiakban olvasható, e típuson belüli csoportosítás nem tekinthető véglegesnek éppen a töredékes szövegek miatt. a) „Mimi mama mi van ma, piros pünkösd napja, hónap lesz, hónap lesz, a második napja. Én még kicsi vagyok, sokat nem mondhatok, és ha kicsit szólok, jól megfontoljátok. Jányok ülnek a toronyba, arany koszorúba. Arra mennek a legények sári sarkantyúba. 94
