Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)

126. VÁNDORIPAROSOK (Csalog Zsolt)

jászapáti, 18., 56., 60., 61., 63.: kiskunfélegyházi, 19.: tószegi, 20.: zagyvarékasi cigány, 35., 39.: tiszafüredi, 35.: kunmadarasi, 55.: szarvasi tót, 56.: szentesi, 61.: cibakházi, 63.: csongrádi tót (?) 61.: cigány, 45.: dunántúli (?) specialista), lehetséges, hogy mint a miskárolók esetében, ezek is már az első világháború utáni időkben működtek csak, s kis számuk azt jelenti, hogy 1919, a határok lezárása után a mesterség már nem vagy alig éledt fel új kezekben. (51.: az első világháború után a szlovák specialisták szerepét helybeli cigányok vették át, 31.: ma tiszaburai cigányok drótoznak). 3. A vándor üvegesek szerepkörét ugyancsak a megye egészén felvidéki szlovákok, ablakos tótok (31., 49., 52.) látták el. Sok adat megyényi pontossággal (kevés még pontosabban: 38.: trencséni, hutai tótok) megnevezi származásuk helyét is — térképünkön nem vehetők ki elhatárolódó érdekszférák. Az első világháború után a vándor üvegesek szerepét letelepedett kereskedők és iparosok vették át (vö.: 125/21.), helyi és környékbeli specialistákról így igen kevés adatunk van; s ezeknek egy része is valószínűen téves (pl. 55.: szarvasi tótok, 11.: cigány házaló üveges), a térképen ezeket nem szerepeltettük. Drótos tót, bádogosjászdózsa, 1971 4. A vándor köszörűsök adatait bemutató térké- (DMNF: 4025. Szabó László felvétele) punk szerint a megye egészében szórványosan megtaláljuk a felvidéki szlovák vándoriparosok emlékét (talán csak a megye délkeleti részére nem jutottak el). (Pontosabb származáshelyüket csak egy adatunk határozza meg: 12.: árvái, zólyomi tótok.) Bosnyák köszörűsre vonatkozó egyetlen adatunk bizonytalan hitelű. Erdélyből, Biharból járó köszörűsre vonatkozó adatunk (19.) valószínűleg téves, a térképen nem szerepeltettük. Egyéb nem felvidéki köszörűsökre vonatkozó adataink valószínűleg inkább az első világháború utáni időkre vonatkoznak: ekkor a Tisza jobb partján cigányok, a balparti területeken helyi és kis hatósugárban vándorló, letelepült iparosok vették át szerepüket. Utóbbiak közül a megyehatáron túlról járt át egy szentesi (54., 55., 56., 57.), egy kiskunfélegyházi (57., 60., 61.) köszörűs (a többieket egy-egy kutatóponton említették). 5. A sonkoly- és viaszszedők a méhészkedés melléktermékeit gyűjtötték össze, ennek megfelelően a szerepkör csak ott ismert, ahol számottevő méhészkedés volt. Ez magyarázza térképünk üres foltjait; a negatív jeleket csak ott tettük ki, ahol a válasz egyértelműen hivatkozott a méhészkedés irányára, valószínű azonban, hogy a többi jeltelen kutatóponton is e körülmény áll a háttérben. Feltűnő a hiány a Tiszazug nagy részén, legsűrűbben viszont az északkeleti területegységben találjuk a jeleket. Ahol a sonkolyszedő alakja ismert volt, ott kevés kivétellel a felvidéki szlovákok vándorspecialista emlékét rögzíthettük. Ahol közelebbi származáshelyéről is tudnak, ott általában gömörinek mondják (27., 29.: gömörispánmezei). Egy adat szerint Erdélyből (46.), egy szerint a Nyírségből (47.) jött a sonkolyszedő, egy adat szerint cseh volt (9.), lehetséges, hogy az emlékezet tévesztéséről van csak szó, úgyszintén egy szarvasi tót sonkoly szedő-adat esetében (52.) — ezeket nem is szerepeltettük a térképen. 6. Térképünk összefoglaló jellegű: a vándorkereskedőkre (125.) és a vándoriparosokra vonatkozó kérdések minden olyan adatát tartalmazza, amelyek felvidéki tót házalókat említenek. Tevékenységi körzetük az egész megyére kiterjedt, de — mint előző térképeink esetében is — közelebbről lokalizálható csoportjaik nem mutatnak földrajzi elhatárolódást. 7. Az előzőhöz hasonlóan a 125. és 126. téma román, erdélyi román, erdélyi magyar-székely kereskedőkre és specialistákra vonatkozó adatait foglaltuk össze térképünkön. Sajnos, adataink általá187