Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)

114. PATKÁNYKÜLDÉS (Pócs Éva)

ráolvasás-szöveget (52.). Más esetekben etetés után füttyel kergetik el (4., 56.), vagy pergővel vezetik el (32.) a patkányokat. A zajkeltés önálló módszerként is gyakori, s mint hagyományos gonosztávoltartó-elűző cselekmény könnyen fennmaradhatott a patkányküldéssel kapcsolatban; hiszen a patkányok szétzavarásának e módja racionális alapon is magyarázható. De éppen ez az az eljárás, amely mint mondai elem (a sípoló, fütyülő ördöngös molnár alakjával társulva) is közszájon forog, tehát nem mindig állapítható meg, hogy ténylegesen gyakorolt eljárásról van-e szó. Valószínűleg valóságos cselekmény volt az, hogy rossz edénnyel eldobolták a háztól a patkányt (12.), kolomppal (25.) vagy mozsártörővel (68.) űzték el, vagy az az eset, amikor ostorral pattogtattak, ha idegen kocsi jött, a patkányok a hit szerint elmentek a kocsi után (49.). A fütyülést (29., 39., 56., 57., 64., 67.) és sípolást (55., 68.), továbbá a furulyát (41., 66.) említő adatok már kétségesek ilyen szempontból; ezek ugyanis az említett ördöngös molnár attribútumai. Ezek szerint az adatok szerint sokszor valamilyen vízre vezetik a síppal-füttyel őket: Tiszára (29., 57.), kútba (55.). Több adat szerint egyértelműen más helyre küldik a zajkeltő eszközökkel: furulyáját fújva és pálcával kergetve másik tanyára csalogatják (41.), kis dudával (és ráolvasással, illetve valamilyen szöveggel) hívják össze, majd ostorral a harmadik szállásig hajtják (68.). Utóbbi adatunk szerint a dudával való összehívás után ezt mondja a küldő: „még egy van a lyukba" — erre az utolsó is kijön. Az utolsó patkány külön kihívása szintén mondai motívumnak látszik, amely természetesen kapcsolódhat valóságban véghezvitt cselekmények elbeszéléséhez is. Feltehető, hogy a patkányűzés síppal, kolomppal stb. az említettnél (39.) többször történt éjjel. A patkányok vízre küldése látszik a leginkább hiedelemmondai motívumnak: e tény elbeszélése vagy önmagában áll (tóba: 45., Zagyvára: 5., általában vízbe: 7.), és mint ilyen nem is vehető számba a tényleges patkányűző eljárások között; sokszor azonban a sípolás, fütyülés (29., 55., 57.) eredményeként tartják számon; egy adat szerint pedig ostorral küldték a Tiszára a patkányokat (19.). Ezekben az esetekben talán a ténylegesen véghezvitt cselekmény vélt céljaként tarthatjuk számon a vízreküldést. Már említett — etetésre vonatkozó — adataink némelyike is tartalmazza a vízreküldés fiktív motívumát, mint végeredményt: „Jöttek a patkányok a vízen " (1.); egyik malomtól a másikig mentek a vízen a patkányok (9.). A vízreküldés mint csak szájhagyományozott motívum legvilágosabb a következő példában: A berényi malomból az „árokszállási ember" a vízen elhajtotta a patkányokat a dózsai malomba, de a molnár nem adja meg a küldésért ígért árat, mire az visszaküldi a patkányokat. (6.). A ház, istálló, és a patkány egyéb tartózkodási helyeinek körüljárása, körülfutása a zajkeltéshez hasonlóan a hagyományos, általános gonoszűző-távoltartó eljárások körébe tartozik. Általában ráolvasással vagy legalábbis valamilyen elküldő szöveggel, felirattal, varázsszóval társul (3., 7., 12., 25., 29., 61.); ritkábban egyéb, hatásfokozó mágikus kísérőcselekménnyel: Éjfélkor meztelenül kell a ház körül futni (25.), hétszer, meztelenül (25.), holdújuláskor, meztelenül (7.); egy adat szerint templomból jövet, ostorral a kézben (59.). Tulajdonképpen csak egy esetet tudunk, amikor nem valamilyen-szöveges cselekmény tartozéka, hanem önálló eljárás: hétszer futnak meztelenül a ház körül, botra erősített tüzes szalmacsóvával (25.). Itt kell megemlítenünk, hogy a patkányűzés alkalomhoz kötött legelterjedtebb eljárásának országszerte és a megyében is ismert, bár a beérkezett válaszok szórványos volta miatt nem térképeztük és nem foglalkoztunk vele (a nagypénteki-nagyszombati féregüzésnek) két leglényegesebb mozzanata a zajkeltés és a körüljárás. Ezek mint szokásszerűen, rendszeresen ismétlődő cselekmények a tényleges szükség esetén alkalmazott módszerekre, azok fennmaradására is hatással lehettek; tehát az alkalmi hagyomány a tényleges féregüző gyakorlatban is fenntartója lehet pl. a körüljárás és zajkeltés mágikus cselekményeinek. Lényeges momentuma a patkányküldésnek a mágikus szövegek mondása, írása. A mondott szövegek általában valamilyen (már említett) cselekménnyel társulnak, sokszor utalva szövegileg is a cselekményre, célra (így pl. az etetéshez kapcsolódók többsége). Általában úgy tűnik, hogy szemben a már említett alkalomhoz kötődő megelőző eljárások mondóka-jellegű szövegeivel, és ezután részletezendő írott szövegekkel kevéssé mutatnak kikristályosodott formát, és a ráolvasáshoz képest meglehetősen spontán, rögtönzött jellegűek. Ennek megfelelően nem sorolhatjuk szövegtípusokba őket. Többnyire pusztán a tartalmi hasonlóság alapján a következő csoportokat különböztethetjük meg (az alant következő szövegeken kívül a térképen feltüntettük a szöveg mondását csak említő adatokat is). Az etetést kísérő szövegek legtöbbje utal az etetés tenyéré, egyúttal általában az elküldést is kifejezi: 143