Szabó László – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza I. 1. (1974)

Kommentárok

9. CSÉP I. Az alföldi és hegyvidéki gazdálkodás közötti területi átmenetet kívántuk megragadni a csépnek, mint jellegzetesen hegyvidéki tipusu gazdálkodáshoz kötődő saemnyerési eszköznek a vizsgálatával. A csépfa egészének megnevezése, a vele végzett munka, valamint a használatos cséptipusok vizsgálata pedig a megyén belül alkalma zott és használt eszközök közötti táji különbségre mutat rá. II. 1. Hol használták a csépet a századfordulón ? A csép használatára a megye középső, főként tiszántúli és déli részén egyáltalán nem emlékeznek. Tudnak erről az eszközről, de vagy más vidékben, esetleg megyebeli községben látták /44-, 4-5, 52, 59 V, Vagy fogságban Oroszországban az első világháború idején /45, 4-9, 54, 55, 61./ Több helyen tudnak századforduló előtti használatáról, esetleg padláson találni la /13» 3o./, de sem használatáról, sem részeiről bővebb felvilágosítást nem adhatnak. Ezért itt a reliktumszerü előfordulás megjelölést alkalmaztuk. A Jászságban és a megye északkeleti részében a századfordulón még rendszeresebben használták, de az 192o—as évek után használata már csak alkalmi, 2. A csép neve Három használatos név különithető el

t az egész csépfa megjelölésére, csikó vagy cseplőcsikő főként a Jászságban, de a Tiszazug néhány községében is; csép vagy csépfa, cséplőfa

, amelyet szinte mindenütt használnak a többi nevek mellett is ; csép hadaró

, amely főként a megye északkeleti részén használatos, de másutt is előfordul. A csikó és cséphadaró név összefüggésben van, bár nem törvényszerűen azzal, ahogyan nevezik a csép rövidebbik fáját. Csikó a rövidebbik fa neve : 1, 2, 3, 4, 6, 9, lo, 13, 17, 63. községekben, hadarj a neve : 2,, 5, 34-, 35, 36, 37» 38, 4o, 65., csipka a neve : 37i 38. Kivülük több egyedi névvel is találkozunk : ustor a 13, csapó : 15, ütő : 19, lapocka : a 63. községben. 3. Mit csépeltek a cséppel a századfordulón ? Térképünk három terményt emel ki. A borsót

, és babot, amelyet valamennyi községben csépeltek, több helyen csak ez tartotta fenn a csépet, mint eszközt /13, 41, 58, 62/ a rozsot valamilyen speciális céllal

, amely főként a levágott gabona kévébe kötéséhez szükséges kötélnek való rozsot /l, 5, 13, 2o, 31, 33, 34, 38, 4-9/, vagy tetőfedésre alkalmas zsúpnak /

zsuf/ való rozsot jelenti / 2, 5, 7, 8, 9, 13, 12, 2o, 31, 32, 33, 34, 37, 39, 42, 47/ és általában kis mennyiségű gabonát, amely többnyire aratórész vagy kisföldü emberek néhány vékányi termése, esetleg kertbe vetett gabona. Ezen kivül még köles cséplésére is használták a 31, 33t 36, 38, 4o, A-I, 4-2, 4-8, 65. községekben. - 134 -