Szabó László – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza I. 1. (1974)

Szolnok megye vázlatos története a XVIII.-XIX. században /Szabó István/

apró töltések nem nyújtottak kellő védelmet, Mép; kevésbé lehetett kielégítő a külsó-szolnoki területek lakóinak helyi kezdeményezésű és kivitelezésű védekezése a területükön áthúzódó Tisza és Körös folyók áradásaival szemben. Erre csak akkor kerülhetett sor, amikor a XIX. század második felében Széchenyi kezdeményezése és átfogó, az egész Tisza vízgyűjtő területére kiterjedő terveik alap ján elkezdődtek a vízszabályozási munkák, megalakultak a vizszabályozó társulatok, s tervszerű fokozatossággal kiépült a gátrendszer, végrehajtották a szükséges folyómeder röviditő átvágásokat, s gondoskodtak a megrekedő belvizek levezetéséről.Ezt az óriási, s részben állami /mederrendezések, átvágások/, részben pedig társulati, /védőtöltések, belvizlevezetés/ anyagi eszközökből finanszírozott munkát ugyan 1846ban Széchenyi jelenlétében megkezdték Tiszadobnál, de még a század végére sem tudták befejezni. Azok tovább folytak a XX. században is, mert az árviz elleni védekezés természetéből következik, hogy e téren a befejezettség állapota sohasem következhetik be. A munkálatok méreteire jellemző adatként közöljük, hogy a Társulatok 1846-tól 1914ig 4,lo4.454 méter töltéssel 4,631.000 kat.holdat mentesítettek. Ez idő alatt e célra a társulatok pengő-értékre átszémitva, 318 milliót, az állam pedig 136 milliót áldozott kereken. Hazánk jelenlegi területére vonatkozóan ezek az adatok a következők: 1935-ben kereken 2,9 millió kat.hold alkotta a tiszai társulatok árterületét. Ezen a töltések hossza 2396 km, az alakulástól 1935. év végéig a társulatok befektetett építési tőkéje 274 millió pengő, melyből belsiz levezetésre 84 millió penfőt forditottak. A társulati belvízcsatornák hossza 11,637.389 méter, melyek 113 nagyobbb és számos kisebb szivattyútelep működött. " A 2,9 millió kat. hold árterületnek 2/3része belviz-értér és csak 1/3-része olyan, amiről a belvizeket nem kell levezet — • «82 ni." Hogy megyénk területén mit jelentett a vizszabályozás, elég Sipos Orbán alispán kijelentésére hivatkoznunk, aki 1879-ben a következőket mondja : " Alig van megyéje a hazának, mely a viz és szabályozás ügyek által oly terjedelemben érdekeltetnék,mint megyénk. Egyetlen községünk : Monostor van olyan,, melyet vagy melynek területét kisebb-nagyobb mérvben a folyók áradása nem fenyegeti." A vázoltak szerinti évszázados küzdelem a pusztító vizéradások ellen nem volt egyenes vonalú diadalut, hibás elméleti elképzelések, gyakorlatlanság, szervezetlenség, érdekellentétek, majd az egységes vízhálózatnak uj országhatárok által történt szabdalésa következtében - miként a vonatkozó bőséges szakirodalom már tisztázta - sok akadály, visszalépés történt, mig végül is kialakult az Alföld, s benne megyénk jelenlegi árvizvédő és vizszabályozó, jól funkcionáló hálózata, mely lehetővé tette az addig vizjárta, alacsony nópeltartó képességű óriási területek fokozatos müvelés alá vételét : a termőterületek kiterjesztését. - 83 -