Fekete István - Mező Szilveszter (szerk.): Bolygónk színeváltozása. Ember és természet megbomlott harmóniája. Szemelvények Földünk nyolc vidékéről (Tiszaföldvár, 2003)
Szabó Gergely: Lipari-szigetek Európa fortyogó zuga
Négyezer éves történelem A Lipari-szigeteken (szokás még Aeolus, a szél istenének lakhelye után Eoli-, vagy Szél-szigeteknek is nevezni) az ember megjelenésének első nyomait Liparin találták meg: hatezer évvel ezelőtt a neolitikumban már nagy mennyiségben bányászták a sziget gazdag obszidiánkészleteit, hogy aztán távoli vidékekre szállítsák az értékes anyagot. Kr. e. a XVIII. században már jelentős kereskedelmi központok létesültek, ám a Kr. e. X. században a virágzás félbeszakadt, és a szigetek jórészt elnéptelenedtek. Négyszáz évet kellett várni, hogy a felívelő görög civilizáció városokat alapítson a szigetcsoporton. Az egyre jobban terjeszkedő Római Birodalom a Kr. e. III. századra ért el ide, elűzve az itt élő népességet. A települések azonban nem merültek feledésbe: a római fürdőkultúra számára ideális feltételeket nyújtott a szigetcsoport forró vizű forrásaival, mélykék tengerével, de kitűnő stratégiai helyzete is emelte jelentőségét. A középkor hajnalának erősödő egyháza szintén felfedezte magának a festői vidéket, Lipari ekkor püspöki székhely volt. Az elkövetkező időszakban megjelentek az arabok, miközben a kalózok fosztogatásairól is elhíresült a vidék. 1127-ben II. Roger normann uralkodó végleg elűzte az arabokat, egyesítette egész Dél-Itáliát, létrehozva a Szicíliai Királyságot. Az önállóság azonban nem tartott sokáig: miközben az Itáliai-félsziget északi területein sorra jöttek létre, és váltak egyre erősebbé a városállamok (Genova, Velence), Dél-Itáliában egymást váltották a nagy európai dinasztiák uralkodói: 1266- ban az Anjouk, majd a XVI. századtól a spanyolok, később, a XVIII. század közepétől 1860-ig a Bourbonok a környék urai. Ekkor Garibaldi vörös ingesei szállnak partra, és Szicília csatlakozik az Olasz Királysághoz. A szigetvilág földrajzi viszonyai Jelentős történelmi szerepüket a szigetek inkább köszönhették kedvező fekvésüknek, mintsem kiterjedésüknek: területük együttesen is csak 114 km2, ez fele a Csepel-sziget területének. Hét nagyobb és tizenegy kisebb tagból áll az archipelagus; legnagyobb a csoport névadója: Lipari. Közel 40 km2-es területével az összterület harmadát adja. A kedvező fekvés a szigetek éghajlatában is megmutatkozik: a Mediterraneum szívében vagyunk, ami egész Európa egyik legmelegebb területe -25
