Bellon Tibor – Szabó László szerk.: Szolnok megye népművészete / Népművészeti örökségünk (Európa Könyvkiadó – Budapest, 1987)

Település, építkezés (Szabó László)

Szolnokon és környékén a háromszög alakú házvég magasságvonalán, az alaptól a csúcsig, illetve a háromszöget felső ötödében egy kis háromszögre és egy trapézformára vágó vonal mentén elhelyezett, egymást merőlegesen metsző, a találkozási pontot díszítménnyel hangsúlyozó díszlécek teszik rangossá a házvéget. Ezek a díszlécek lehetnek magyar bajusz kiképzésűek, stilizált és egymásba épülő, díszítménysort adó virágok (rendszerint tulipánformák), egyedi megoldású, szecessziós jellegű vonalat követők, fogazottak (négyszög- vagy háromszög-fogazással) vagy kígyót mintázó stilizált díszítményekiíSzolnokon és Zagyvarékason kedvelik a térbe kiugró, háromdimenziós díszítő lécsor alkalmazását, s elvétve előfordul, hogy Tiszapüspökiben, Zagyvarékason a trapéz alakú térben nem a magasságvonal mentén, hanem két egymással párhuzamos, így a vízszintes vonallal és a vértelek aljával téglalap alakú teret bezáró díszítménysort alakítanak ki hasonló motívumokból. Természetesen a padlásablakok elhelyezése, a széldeszka és a házvég körbeszegése itt is fontos, sőt Zagyvarékason áttört, csipkeszerű szélt is kaphat. 68 56. Házvég térben kiugratott fűrészelt díszítése. Kötelek, 1983.