Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)

IV. Kiállítások - Marozsán Zsolt: Barna György miskolci műgyűjtő kiállítása

kamerák, kihuzatos gépek, miniatűrök, boxgépek, sztereo és polaroid eszközök stb.), néhány száz filmfelvevő, filmvetítő és diavetítő, száznál több régi fotós könyv, valamint egy húsz négyzetméteres raktárt megtöltő laboreszköz és egyéb felszerelések. A gyűjteményt a világ minden tájáról származó, több ezer darab régi vizitkártya és fotográfia teszi teljessé, az 1850-es évektől a huszadik század ötvenes évéig bezárólag. Az anyagból „Korok, Képek, Kamerák" címmel fotográfiatörténeti állandó kiállítás nyílik ez év májusában, a Herman Ottó Múzeumban, melynek létrejötte jól mutatja intézmény és műgyűjtő együttműködésének lehetőségét és sikerét. Mindezek mellett sajnos a műgyűjtői sors nem mindig ilyen „sikeres". Számos esetben szűntek meg, tűntek el a gyűjtemények. Erre a sorsra jutott a 20. század második felében dr. Eperjessy Pál régészeti-történeti-néprajzi anyaga Tállyán, Asztalos István gyűjteménye Mádon, akinek esetében a műgyűjtői szellem műkereskedői vénával is párosult, és ebbe a körbe sorolható a sátoraljaújhelyi Szilágyi-féle gyűjtemény is. A gyűjtemények sorsa általában a gyűjtő halálával pecsételődött meg, majd az anyagok szétszóródtak, egy részük eltűnt, majd visszakerültek a műtárgypiacra. Barna György, a műgyűjtő Barna György harmincöt évvel ezelőtt kezdte gyűjteni a szinte értéktelen kacatokat: kismesterségek kellékeit, üvegeket, csokoládés papírokat, számológépeket, műszereket, régi használati tárgyakat, és viseleteket. A gyüjtőszellem gyermekkorából származik, amelyhez az 1950-es évek miskolci proletárvárosáig kell visszamennünk.

6 A gyermek Barna György klasszikus sorsú, szegény városi család gyermekeként, vidéki rokonokhoz járt nyaralni. Ott azt látta, hogy a falusi értékek akkor és ott még megvoltak, amit tapasztalt az a várositól teljesen eltérő világ volt. Az 50-60-as évek fordulóján vette nála kezdetét a falusi múlt emlékei iránti rajongás, akkor kezdte el gyűjteni a kor tárgyait, hisz a gyüjtőszellem a múlt tárgyainak tiszteletéből fakadt. Kezdetben a falusi élet tárgyköréből válogatta a tárgyakat, majd bibliákat, régi könyveket és térképeket gyűjtött. A 70-es évek műszaki forradalma hozta meg számára a váltást, amikor is optikai eszközök gyűjtésébe kezdett. Otthonában és egy raktárban halmozódtak a gyűjtött tárgyak, mígnem a felesége „nagytakarításra" szólította fel. Az akkor még rendszerezetlen gyűjteményt a munkahelyére kezdte áthordani, és nekikezdett a katalogizálásnak. Azt hitte mindent gyűjt, de a rendszerezés során tapasztalta, hogy tárgyait „csupán" 12 nagyobb gyűjteménycsoportba tudja sorolni. Ismerősei ekkor javasolták neki először, hogy mutassa be azt a sok tárgyat. A Lézerpont Látványtár Barna György eredetileg nem akart kiállítást, csupán gyűjtögetett. Csak hosszas rábeszélésre döntött úgy, hogy bemutatja a tárgyakat. „Nem akarok múzeumot, a szigorú múzeumi törvény nem is tenné lehetővé, ezért is neveztük el a kiállítást egyszerűen látványtárnak. Itt a tárgyak megtekinthetők, anélkül, hogy számos szakmai elvárásnak eleget kellene tennünk. Igaz, hogy zsúfolt lesz, de ebben a mennyiségben szerintem többet mond. Mivel ez magángyűjtemény, a magam véleményével, nincs mibe belekötni. A látványtár sok mindenre felmentést ad, mivel félúton van az amatőr gyűjtés és a múzeum között. "

7 5 HOM HTD 87.164.122. 6 A Kárpát-medence népviseleteiből. 2008. 7 DUSZA E. 2008.