Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Silvia Lörinciková: Az Andrássyak betléri és krasznahorkai öröksége

Noha a vár gyakori átépítése miatt nem is mindig egyszerű az összes helyiséget beazonosítani, az említett áttekintés az egyetlen forrása annak, hogy megismerjük a 18. század elejének lakáskultúráját, és szembesítsük az akkori leltárat a jelenlegi állapottal. A leltárokat akkoriban természetesen pusztán gyakorlati célokból készítették, mindenekelőtt a vagyon elosztása, eladása és hasonlók miatt (1. kép). kép A krasznahorkai vár látképe (1857) Témánk szempontjából azonban lényegesebb egy-egy személyiség köré csoportosított gyűjteményes kollekció. Őket közelebbről is bemutatjuk. Krasznahorka sorsa Andrássy IV. György személyével, és fia, Andrássy Dénes nevével függ össze. Gróf Andrássy IV. György (Kassa, 1797-Bécs, 1872) neve közismert volt a politikai életben, a gazdasági - főképpen a bányászattal és kohászattal foglalkozó - nagyiparosok, valamint a kulturális és tudományos körökben. Mint a tudományok és művészetek nagy kedvelője méltán kiérdemelte a magyar tudományos intézetek elismerését. 1825-ben 10 ezer arannyal járult hozzá a MTA megalapításához, amelynek egyik elnökeként haláláig tagja volt. Hasonló nagylelkűségről tett tanúbizonyságot a Magyar Nenmezti Múzeum megalapítása során. Az általa 1852-ben kiadott hitbizományi oklevélben azt ajánlja utódainak, hogy az érem-, lepke-, ásvány- és könyvgyűjteményét adják el, és helyette egy értékes hitbizományi ékszert vásároljanak. Andrássy György gróf valósította meg a család és a krasznahorkai vár hírnevét bemutató, az ún. alsó várban létesített családi magánmúzeumot.