Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Silvia Lörinciková: Az Andrássyak betléri és krasznahorkai öröksége

Az Andrássyak betléri és krasznahorkai öröksége Silvia Lörinciková 1997. február 25-én a lenyűgöző Gömör vármegyei krasznahorkai vár kápolnájában megszólaltak a nehéz harangok, hogy hírül adják a betléri Andrássy család utolsó férfitagjának, gróf Andrássy Gézának halálát, aki a lichtensteini Vadúzban hunyt el. A gróf az utolsó képviselője volt a jelentős arisztokrata családnak, amely több mint 300 évig befolyásolta Gömör, de Magyarország más részeinek történelmét is. Ebből a családból kitűnő katonák, jogászok, jelentős politikusok és tehetséges festők, valamint műgyűjtők is kikerültek. Betlérből történt távozásukkal olyan jelentékeny örökséget hagytak hátra, mint a betléri kastély, a krasznahorkai vár, a mauzóleum, amelyek a 19. század második felétől több százezer látogató érdeklődését felkeltették már. A vár és a kastély szinte hiánytalanul és eredeti mivoltában megőrződött, berendezésének köszönhetőn nemzeti kulturális műemléknek nyilvánították az épületeket. A kastély példaértékű műemlékvédelmi felújítása, amely 1989 és 1993 között valósult meg, vezetett el oda, hogy 1994-ben A nemesi lakáskultúra a 18. és 19. században című kiállításával megkapta a nívós EUROPA NOSTRA díjat. Az út, amely ezekhez a sikerekhez vezetett, nem volt egyszerű. Az említett épületek sorsa és értékes gyűjteménye különböző korokban különféleképpen alakult. A legnagyobb érdeklődést kiváltó időszakok váltakoztak olyanokkal, amikor a sorsukról és küldetésükről határoztak, és mindezt a megsemmisítés szellemében, (hogy semmi se emlékeztessen a „kapita-lista kizsákmányolók" kultuszára). De voltak olyan időszakok is, amikor tudatosították a jelentőségét és pótolhatatlanságát az Andrássyak szerepének a kultúra és a műgyűjtés területén. A muzeológusok, történészek és művészettörténészek felbecsülhetetlen segédanyagai a megőrződött leltári nyilvántartások. A krasznahorkai vár berendezésének tekintetében meglepő információkkal szolgál Serédy Zsófia bárónő, Andrássy István feleségének személyes értéktárgyairól készült nyilvántartása 1710-ből. A következő megmaradt jegyzék 1716-os, amelyben 34 sorszám alatt 51 darab olyan tárgy került bejegyzésre, mint például kerekes és szilárd talapzatú ágyúk, szakállas várpuskák, zászlók, de egy nagy üveglámpa is, vagy szőnyeg, asztal és székek. A következő - 1759-ből származó - leltárban a tárgyakat anyaguk szerint osztályozták: 51 darab ezüst (többségében evőeszközök), 83 darab, réz, üveg és egyéb edények, 34 darab tálalásra szolgáló eszköz: leveses tálak, serlegek és különféle abroszok. Következik az elhelyezésük szerinti áttekintés: például a palota nagyobb étkezőjében pontosan körülírt székek, asztalok, bútorkiegészítők és képek alkotják a berendezést.

1 A nem mindennapi nyilvántartási áttekintés folytatódik a nagyságos báró szobájával, a kápolna előtti vendégszobával, a templom előcsarnokával, a templom melletti szobával, a cukrász házával stb. A következő, 1809-ből való leltár leírja I. Miksa császár nagy bronzágyúját, amely mind közül a legnagyobb, egy névtelen ágyút 1597-ből, három egyforma ágyút, amelyek Bebek Ferencéi voltak 1547-ből. Ezek is közel olyan nagyságúak, mint az 1597-esek. Továbbá említ 16 kopját, rézpajzsokat, egy vasmozsarat, egy zászlót 1712-ből, három bilincset, amelyek közül az egyik nagyobb, és még sorolhatnám."" 1 Serédy Zsófia bárónő ötvös tárgyainak leltári jegyzéke. Státny archív Levoca, fond Andrássy-Betliar, krab.ő.6, fasc.C. 1-4, 6-9. 11. 2 Conscription Armorum alicnumque Suppellectilion in Arce Kraszna-Horka existentium 1809. Státny archív Levoca, fond Andrássy-Betliar, krab. ő. 6, fasc. C.a.Il.l 1.